Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Kiss Ferenc: Napló

években. Érdekeseket írhatna, ha kiszakadna a 48-as honvéd analógiájának hamis pátoszából. Ha megírná a pártszolgálat s a jobbakkal (a néppel) való kapcsolataiból támadt konfliktusok valóságos szövevényét, a motívumokat, melyek emlékezetes megnyilatkozásait magyaráznák. Ez minden mea culpa- nál érdekesebb lenne. Ez az irodalom volna.

1972. febr. 9. Intézeti plenáris ülés, melyen Sőtér - életében talán először - megmondta: A Népszabadság kritikai rovata az intézet kiadványaival szemben rosszhiszemű. Felületes, nyegle volt és igaztalan, lebecsülő az elméleti osztály kiadványát illető bírálat. Ugyanilyen a Kritika iránt tanúsított értetlenség. (Héra) Nemcsak a Népszab., az Ak. részéről is. Nem volt szerencsés a Lukács-iskola szerephez juttatásának az a módja sem, amely Almási bekapcsolásával megvalósult. Nem Almásit illeti ez a bírálat, hanem azt a tényt, hogy a L.-iskola legproblematikusabb képviselőit nyerte meg a kritika.

Az új Kritikát Pándi Pál szerkeszti, s meggyőződésem, hogy marxista szellemben, jó irányba fogja vinni. Kérem tehát az int. tagjait, támogassák ezt a munkát.

S persze a Műhelyt is.

1972. febr. 17. Ma Jókai Annával voltam egy iparitanuló-otthonban (Iparostanuló u. 2.). Egyik elbeszélését olvasta fel. Felolvasta? Fenét: előadta. Sok helyen könyv nélkül. - Aztán felelt a kérdésekre, de mivel senki nem tett fel kérdést, maga kérdezett s felelt. Kiapadhatatlan lendülettel, s kommunikációs mámorral. - Aztán beültünk néhány szóra az Európa presszóba. Elmesélte, hogy ez az intenzív írói szerep, a „gyors és nagy felfutás” otthon is feszültségeket támaszt. Bandi legutóbb is dühös indulattal támadt rá: hol csavarogtál. - Aztán szóba került a Földes Anna Kortárs-beli dolgozata. (72.2.) Mikor olvastam, nyomban s végig az érzékeny és okos Törökre gondoltam. Vajon mit szólt a kínos dagályossághoz? „Üstökösként tört be az irodalomba.” - Persze, hogy gúnyolódott: „Üstökös, légy szíves csinálj vacsorát.” A fiam meg azt kérdezte: „Anya, oszt farkad is van?” 1972. febr. 20. Pándi a Népszabadságban megmagyarázza a bizonyítványát: „Jegyzetek a Különcről”. A veszprémi bemutató ürügyén. Nagyon összeszedetten adja elő, hogy miért szavazott 1960-ban ő is a bemutató ellen. Ennek során rámutat arra, hogy az „ellenforradalom”

........... hívei miért s miként értelm

ezhették volna kényük-kedvük szerint.

Most is magas lóról beszél, a „nyíltság”-fitogtatásával.

Hogy gondolatmenetének kisszerűsége, a pártszolgálat gátlástalansága ki ne rikítson, - persze, hogy a „tőkés restauráció - szocializmus ellentétével dolgozik, mintha az ő ellenfeleiből, akik „az ördöggel is szívesen szövetkeznének” Illyés jóhiszeműsége teljesen hiányzana.

E koholt magasságból aztán megdicséri Illyést, - s persze a fenntartásait sem hallgatja el: azt, hogy Illyés tévedett, amikor a nemzet és a nép érdekei miatt ’56 után annyira aggódott. De javára írja, hogy a „különút” tragikumát is éreztetni tudja, amikor Teleki romantikus (Jókais) vonásait is ábrázolja.

Az egészben nem is a dicséret vagy gáncs aránya, hanem ez az iskolamesteri, párttitkári fölény a legérdekesebb. A manipulátor, aki indítékait, megfon616