Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Gencso Hrisztozov: Virrasztások Anyám mellett (vers)
szép lett, mesésen szép a szövet színes-kockás mezőivel, színes-csíkos ösvényeivel. Most a múlt távlatából s a jelen közeléből e varázskezeket tartom, és nézem amint lassan lejár a szerkezet, amint a szálak sugárzó csermelye lecsobog. Siklik a vetélő, a fonalak keresztbe futnak, száll a vetélő, mintha szárnya volna... Tak-tak-tak! Tak-tak-tak! kattog a takácsfésű, aranyozott díszei fénylenek, ütéseiben ég mennydörög, mező zeng - Tak-tak-tak! Tak-tak-tak! És föléled hajdani házunk: húsvét heteiben, nagyböjt napjaiban szövi anyánk, szövi ünnepi szövőszékén ruhácskáinkat, nadrágocskáinkat, pendelyünket... ruhácskáinkat, nadrágocskáinkat, pendelyünket... vp vp VÜ O/ "VjC V*\ 7*C */*C A te ifjú, faragott guzsalyod véled megöregedett, metszett falusi guzsalyod megaranyozódott. Milyen gyapjúszöszt gombolyítasz most, mama? Milyen gyapjúszöszt fonsz majd ezután? Öreg nénékkel, ángyokkal, komaasszonyokkal milyen gyapjúszöszt fontok ezután? Jaj, ők már megboldogultak, nevük: Rusza, Tana, Fila, nevük: Nicsra, Petra, Elena, Krisztina... Merre is lehetnek ők most, merre? E zápor elvezet-e hozzájuk, e zápor a kék égi mezőkön? Szomszédasszony kisablakán zörgetsz, mama, jöjjenek még ma éjjel, fonjanak veled, üljenek itt a kis vánkosokra a földes szobában, halk körben, a régi orsókkal, félhomályban... „Jaj, lányom, Sztano, jaj, néném, kedves Sztano!” - suttogják-e majd, fohászkodnak-e, vagy sírnak? Künt szitálnak, szitálnak csitító cseppek,
