Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
ról, hogy Fouché nem igazi keresztény? TALLEYRAND Nem is csak arról, fenség. De hát kért-e bocsánatot Robespierre...? Azt hitte, minden áldozata igaz áldozat! Kért-e bocsánatot Napóleon? Azt hitte, minden háborúja jogos háború. És kért-e némely királyunk bocsánatot azoktól, akikről úgy vélte, hogy joggal bünteti őket! CHARLOTTE Tehát ne számítsak a vallomására, igaz?! TALLEYRAND (kis szünet után) Ha emeltünk volna egy közös emlékművet mindazoknak, kik elpusztultak királyaink, a terror és a császárság idején - és e monumentum előtt egy jakobinus, egy bonapartis- ta és netán ön, mint Bourbon-iva- dék közös imát mond minden áldozatért és Isten bocsánatát kérik tetteikért valamennyien... igen... akkor talán Fouché is beáll a sorba önök után... sőt - valószínű... de így... (Kis csend.) Mondom, nyugodjunk meg abban, hogy erkölcsi halott, úgy értem: sokkal inkább, mint bármikor... (Kis szünet.) CHARLOTTE És ő... most majd nyugalomban él a birtokán... Igaz? TALLEYRAND Vagy egy követségen valahol, iratcsomók között. Mint valami apró hivatalnok. Ez lesz a kripta, fenség. Ott akár meg is szemlélhetik... Külföldön köny- nyebb az ilyesmi... (Rejtett biztatás.) Mondjuk, Drezdában követ lesz... valami efféle semmiség... (Csend.) CHARLOTTE Akkor pedig... (Elhallgat.) TALLEYRAND Akkor pedig? CHARLOTTE Feltüzeljük a parlament kedélyét... Hogy a Fouché-fé- lék ne kaphassanak amnesztiát soha! És akkor mégis jöhet az ítélet! TALLEYRAND Ő külföldön lesz s egérutat nyerhet... CHARLOTTE A nyomában maradok. Tovább! Tovább! Én addig nem halhatok meg, amíg Fouché meg nem hal vagy be nem ismeri bűneit és nem térdel le a halottaink emléke előtt. (Apró szünet.) TALLEYRAND Hamarabb járja le ön, fenség, mindkét lábát térdig, semmint Joseph Fouché bűnbánón letérdelne... CHARLOTTE Majd meglátjuk, herceg! TALLEYRAND Sikert kívánok, fenség. (Charlotte biccent, el. A herceg egyedül. Maga elé.) Ez az ostoba díszmadár mért ragaszkodik any- nyira a bírósághoz, törvényes ítélethez, amikor annyi vérszomjas híve van? Nem rághatok a szájukba mindent... hogy menjetek utána külhonba és végezzetek vele! Csak rájönnek egyszer, hogy Fouchét a törvény sose foghatja be. Olyan hal, mely minden hálóból kicsúszik. Olyan kígyó, hogy síkos teste számára nincs érdes marok... egyetlen vaskesztyű van... vasszegekkel, az ragadhatja meg. Úgy hívják: me- rény. (Sötét.) 2. kép Drezda. A szín sötét, léptek zaja. Később látjuk az előszobát, a lépcsőt baloldalt és jobboldalt az ajtót. A sötétbe hirtelen gyertyavilág hasít. Jön le a lépcsőn Bamuelle hálókabátban, kezében gyertyatartó. Megáll, fülel. BAMUELLE Ki az? Ki van ott?! 584
