Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
FOUCHÉ Ugyancsak régi és eltitkolt bűnök! Úgy véltem, aki régi bűneit ily szorgosan titkolja, az jó palotaőr aligha lehet... Ami pedig azt illeti, felség, hogy hősiesen harcolt Bonaparte ellen... Fogadjuk el, hogy így volt, hiszen kiváló és szavahihető barátunk, Talleyrand herceg mondja ezt. De akkor is: egykét hősi csata, egy-két nagy életveszély elfeledtetheti-e vajon, hogy régen ugyanez a személy mennyi kínt és szenvedést okozott a másik oldalon... E bűnöket, vétkeket nem mérhetjük kampós, nyersmérlegen, felség. TALLEYRAND (suttogva maga elé) Ez fantasztikus... XVIII. LAJOS Ne legyen ebédem ma árticsókás töltöttszalonka, ha maga nem tartja a világ legtermészetesebb dolgának, hogy kivégezteti saját biztonsági embereink tekintélyes részét... FOUCHÉ Talán magamnak akarok rosszat? Aligha hinném, felség. Látta itt imént ezt az orvost? Bizalmasom és milyen régóta már... Házi doktorom. XVIII. LAJOS (hökkent) És mitakar véle? FOUCHÉ A pótlistára írom... XVIII. LAJOS Mit vétett ez a jámbor, megmondaná nékem? FOUCHÉ Charlotte ügynöke, aki házamba jár... Lám csak! - nem teszek kivételt. Kivégeztetem a hercegnő ügynökét, de a magamét is... Charlotte nem szólhat semmit. Miért kell néki, hogy kémje legyen a rendőrminiszter mellett? Meg tudnák ezt nekem Önök magyarázni? Charlotte ily módon összetéveszti az államban, a királyságban betöltött szerepeket, felség. Charlotte néha azt hiszi, hogy nem felséged, de ő ül ott a trónon... Holott mindenki tudja, hogy Charlotte- nak lázálmai vannak... XVIII. LAJOS (kis szünet, szinte eláll a lélegzete) Azzal vádolja a hercegnőt, hogy trónomra tör? FOUCHÉ Félreértett, felség. Azt mondtam, úgy viselkedik, mintha királynő lenne, holott jól tudjuk: nem az... (Kis csend.) XVIII. LAJOS (maga elé, elképedve) Mindent megmagyaráz. (Hangosan.) Fouché maga vagy világzseni és nagy francia honfi vagy a legravaszabb, legkétszínűbb gazfickó és honáruló, akit csak valaha megszült ez a fold... (Talleyrand-hoz fordul.) Győzze meg Talleyrand, hogy ki kell húzni azokat a neveket. Kint a hintóbán várom! (Kisiet, az egyik testőr követi, a másik az előszobában marad.) FOUCHÉ Te hoztad magaddal a királyt vagy a király hozott magával téged? TALLEYRAND Herceg, mi ketten, legalább mi ketten ne tekintsük egymást ostobának. FOUCHÉ Egy szavad sem értem, Talleyrand. TALLEYRAND Dehogynem. Ám, ha mégsem értenéd - megmagyarázom. Ha azt hitted, hogy ez a fel- duzzasztott lista megijeszti a királyt és eláll tőle - tévedtél, Fouché. Neked kell kihúznod, hisz te írtál túl sokat... Ha viszont azt hitted, hogy a főbűnösök árnyékában saját személyes ellenségeidet is a számlánkra írhatod, ugyanúgy tévedtél, Otranto hercege. Hát láss munkához, mert sürgős lesz a lista. És Carnot-t semmiképp se akard kivégeztetni, miniszter úr. FOUCHÉ Majd javasold néki a száműzetést. TALLEYRAND Én? Te vagy a rend569
