Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)
anyaországnak kellene segítenie ebben is. Szerintem a magyar katolikus papi utánpótlást is a magyarországi teológiák biztosíthatnák. Református papképzés folyik már Komáromban. Aztán nincs magyar színészképzésünk, pedig két város is várja őket, Komárom és Kassa. (Aromán cenzúra törlése 1977-ben: „Somorján nincs református harangozó. Régi magyar település, Pozsony tövében. Nagyon sok pozsonyi magyar értelmiségi is itt vert tanyát. Az egyház kurátora mutatja meg a műemlék templomot. Mintha ténylegesen is süllyedni látszanék az időben...- Olyan szegény ennek a nagy helységnek az eklézsiája, hogy a pap maga harangoz? Nem tetszik a kurátornak a kérdésem, gúnyt érez ki belőle. Pedig csak rokonérzésemet palástolom. Más a baj náluk, fogja komolyra. Egy nyugdíjas öreg elvállalta volna. De akkor azt modnták neki, rendben van, úgy látszik, hogy az unokáját nem akarja beíratni a szakiskolába...”) Vagy három évvel ezelőtt Somorja mellett, a csölösztői Kormorán vendéglőben ebédeltem. Kérdeztem a fogadóstól, hogy van-e már harangozó Somorján? Hogyne lenne, nézett nagyot. Éppen Somoiján ne lenne? Katolikus pap, fiatal magyar lelkész azonban nagyon kevés. Tóth Lajos ötlete nagy gondot oldhatna meg. Ezek a fiatal papok bizonyára szívesebben vállalnának szerepet - a megengedett határokon belül - a nemzetiség életében, mint a mai megfáradt, annyi félelmet és megaláztatást átélt öregek. Cselekvő papság jelentkezése talán a felvidéki magyar katolikus püspökség felállítását is sürgetné. 5/b - Szokás - például Kárpátalja esetében - anyaországi papokkal segíteni a lelki szükségben szenvedő, elárvult eklézsiákat. Nem ugyanaz. Az áttelepülők innen oda és onnan ide gyakran válnak csalódott, reménytvesztett emberekké. Varga Imre költő 1928-ban, 32 évesen telepedett le Budapesten. Pozsonyban az Irodalmi Szemle szerkesztőjeként ismertem volt meg. Aztán szabadfoglalkozású író. Első, otthoni kötetei alapján Csanda Sándor így jellemezte: „Varga költészetére a neoavantgardizmus mellett hatással van a hagyományos népköltészet és Weöres Sándor lírája is.” Mint annyi más esetben: Pest nem váltotta be Varga Imre reményeit. Készül egy interjúkötete, áttelepedett írókkal. Saját sorsát keresi mások tükrében. A könyv címe nagy csalódást sugall: kisebbségből kisebbségbe. Egy jó esztendeje éhségsztrájkot tartott az írószövetség Bajza utcai székházában. Fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy nincs megélhetése, nincs pénz könyvei kiadására, meg egyáltalán, kiszolgáltatottnak érzi magát. Egyik újságban néhány sort kapott az esemény. Egynapi szenzáció immár nálunk az írói nyomor és kilátástalanság is... Kit érdekel, hogy miként érzi magát Varga Imre, a felvidéki magyar költészet nagy reménysége Budapesten? Vagy az érem másik oldala: miként élnek az 1946-ban a Felvidékre áttelepített, áthurcolt békési szlovákok? Tóth Lajos szülőfalujában, Királyréven is fészket vert egy csapat, vagy harminc család. Mi van velük?- Hát... többen hamarosan elköltöztek Királyrévről. Nem találták a helyüket. A többi? A Koleszár család, a Faragó család elmagyarosodott. 534
