Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)

főiskolásai szerveztek meg annak idején a maguk körében.” (Dr. Turczel Lajos egyetemi docens, Komensky Egyetem.) „Tudtam a sellyei ifjúsági klubról, gondolati fogantatása pillanatától. Sze­rettem és féltettem: megtalálja-e a helyét mai életünkben és a sellyei fiatalok szívében? Azután meglátogattam őket, beszélgettem velük. Ereztem rajtuk, hogy értelmiségiekből kultúremberekké akarnak művelődni, és természetes, hogy azon a nyelven, amely számukra a legtermészetesebb, legakadálytala­nabb, leginkább adott.” (Deme László vendégprofesszor, Komensky Egyetem.) „Tóth Lajos igyekszik megvalósítani azokat az eszményeket, amelyekről a két nép nagy fia, Ady és Hviezdoslav csak álmodhatott.” (A Lúd című szlo­vák lap cikkének címe: A Vörösmarty Klub - a jóindulat missziója.) Tizenegy évvel ezelőtt, klubok özönével együtt alakult meg a CSEMADOK védnöksége alatt a vágsellyei Vörösmarty Klub. Lelkesedés, jószándék lobo­gott mindenfelé. Szencen akkor kezdte a nép is jobban ismerni, nemcsak az értelmiség, a helység hajdani nagy szülöttét, a Házsongárdban nyugvó Molnár Albert énekszerzőt. Az alapítás jegyzőkönyve 1966 novemberét tünteti fel. Az­óta sok klub, sok kezdeményezés égett el a forró lobogásban, fagyott meg a kényelemszeretetben, közönyben. A Vörösmarty Klub él, mert élteti Tóth Lajos józan, célszerű realizmusa. Minden munkát ő végez, a plakátragasztástól az előadók meghívásáig. Ez lenne a titka? Eddig legalább egyesztendei fizetését költötte a Klubra, pedig kétgyermekes családapa, egy blokkház lakója. Ez len­ne a titka? Mindenki szívesen eljön ide Tóth Lajos meghívására, olyan rangja támadt a Klub estéinek. Háromszázötven felé tart előadásainak száma. Meg sem kísérlem felsorolni az előadók nevét, magyarokét és szlovákokét, akadé­mikusokét és néptanítókét, írókét és történészekét, karmesterekét és egyete­mi professzorokét. Sellyén nyitott füllel hallgatnak meg mindenkit, aki szak­májáról kíván szólni egy félig falu, félig város helység magyar és szlovák la­kóihoz. Érdekli az embereket a történelem és a geológia, az irodalom és a népzene, a nemzetiségi önismeret és a világgazdaság. Ez lenne Tóth Lajos titka? Szlovákiai magyar klub ez, amelynek előadásaira mindig eljönnek szlo­vákok is. Alkalmam nyílt beszélgetni Julius Morávek tanárral, a sellyei ve­gyészeti szakiskola igazgatójával, a helyi Matica Slovenska - a nagy múltú szlovák kultúregyesület - vezetőjével. „Eljárunk egymás előadásaira, szerep­lést vállalunk egymás estjein, vagy éppen együtt. A sellyei magyarok tisztel­nek minket, mi hasonlóképpen a magyarokat. Akölcsönös megismerés és meg­becsülés nagy eszménye elvont maradna az ilyen helyi, kicsi aprómunkák nél­kül.” Ez lenne Tóth Lajos titka? Mindegyik külön-külön és együttesen? „Mindig az emberekhez szóltunk, csakis az igazat hirdettük és vallottuk akkor is, amikor a szlovák-magyar barátságról beszéltünk. Számunkra a mű­velődés az életet jelenti. Az ösztönösség kihalóban van, helyébe a tudat kell lépjen. Tudat nélkül az ember nem ember, a magyar nem magyar.” Tóth Lajos mondta, összegezésképpen a Vörösmarty Klub alapításának tizedik évfordu­lóján, magyar és szlovák hallgatóság tapsa közepette. Olyan magától értetődő egyszerűséggel és józansággal beszélt az élet igényéről, ahogyan hajdanán ezen a tájon a halálról szóltak, a Halotti Beszéd szavaival - a tatárjárásig, néhány éven át a szomszédos Deáki-Diakovcében őrizték azt a kódexet, ame­lyet ma Pray György neve után ismerünk. A magyar nyelv első üzenetét őrzi 527

Next

/
Oldalképek
Tartalom