Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)
41a - Feri állja a szavát. Már délben indulhatnánk, de előbb még bejárjuk a magyar gimnázium épületét a Duna utcában (előző este a szlovák televízióban népdallal, néptánccal szerepeltek a főváros magyar gimnazistái), éppen vége a tanításnak, vagy ötszáz fiú és lány áramlik, kavarog, jólesik elvegyülnöm a nyüzsgő diákvilágban, fiatalnak képzelnem magam, mintha számomra is most fejeződött volna be a fizika- vagy történelemóra, sietnék haza, ezerfelé laknak ezek a diákok a gyorsan épülő fővárosban, várna az ebéd, a tanulás, esetleg randevú, de színházi este mindenképpen, a komáromi Magyar Területi Színház plakátját olvashatom a gimnázium bejáratánál. Randevúra talán én is Pozsonyligetbe járnék ki, a Duna másik partjára, ahol Petőfi szobra áll, s hazafelé felugranék, lifttel persze, az új Duna-híd tartópillérének tetején megnyílt cukrászdába. Reszeli Feri randevú helyett is idehoz, a híd csúcsára, a felesége itt dolgozik, s csalja, hogy jöjjön el velünk.- 0 jobban tud autót vezetni - súgja oda nekem. De Keszelinének nincs ideje. Ferit köti az ígérete. Megbánta volna? Mondom neki, hogy feloldozom a szava alól. Ne bolondulj, üt hátba. Kifaroltatja a kocsit a garázsból (egyik villa udvarán béreli a garázst), beülünk. Főúton megyünk, autósorba álltunk be, visz az ár. Kint járunk a város határában, aztán elmaradnak a jellegzetes ipari táj nyomai — Szlovákia fővárosa a köztársaság egyik legfontosabb ipari központja lett -, balra tekintek, észak felé, ott van Szene, jó Molnár Albert városkája. Aztán módos, nagy faluk következnek, gazdag csallóközi földek, öreg templomok és kopott kastélyok. Reszeli Feri gyorsan hajt, mégis — úgy érzem — mindegyre óvatosan kémlel szét, néha abbahagyja a beszélgetést, az útra összpontosít. így érkezünk el a szülőfalujába, öreg házba, a viszontlátás friss örömébe és a beteg édesapa szomorúságába. Nem időzünk, szürkületre Sellyére kell érkeznünk. Csak az idős parasztasszony marasztal még egy keveset, aggódva érdeklődik, hogy miért Feri vezet, hol maradt a felesége. Kitérő a válasz, tréfás szavakkal, kicsit nyugtalanul. Falvak, mezők, autók és emberek megint, ahogy sűrűsödik a forgalom, Feriben nő a nyugtalanság. Sellyéig kibírom. Ott megkérdezem:- Mi volt veled, Feri? Kitűnően vezetsz, mégis úgy féltél, mint egy kezdő?- Észrevetted? Akkor most már megmondhatom. Mivel hogy megérkeztünk szerencsésen. Az asszony jár a kocsival... Nekem nincs hajtási igazolványom... Ha nem lenne költő, megkérdezném, hogy miként van bátorsága hajtási engedély nélkül vezetni? De egy költőtől kérdezzem ezt? 5/a - Rendhagyó sajtószemle - egy rendhagyó újságról. Varga Imre nyomta a kezembe, mintegy újságírói múltját, indulását igazolandó: itt kezdte a pályát. Kétnyelvű járási lap, fejlécén kettős cím: &ITNY OSTROV - CSALLÓKÖZ. És alatta szintén két nyelven, hogy „Az SZLKP Dunaszerdahelyi JB és a JNB hetilapja”; megjelenik minden pénteken. Immár a 15. évfolyamában jár. A kezemben tartott 1976. 37. szám első négy oldala magyar, a következő négy szlovák nyelvű. Előző héten szlovák szöveggel indult a lap; hetente váltják a tükröt. Minden járásban kiadnak ilyen helyi újságot, a vegyes lakosságú vidékeken két nyelven. Szerencsém van, éppen a sajtónapi számot „fogtam ki”, a magyar rész 525
