Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló

1970. máj. 26-án az írószöv. közgyűlésén felszólalt Aczél. Csupa kérés volt, élvezte a hangját. Szövege lapos gondolati vonal, rend nélkül való. Kikelt a „hamis ellentétek” ellen. Legindulatosabban a mucsai, Szabó Dezsők narod- nyikizmus és a Nádor Sándor Pesti Futárára emlékeztető urbánusság ellentétét bélyegezte meg. De beszélt a közélet-nem közélet ir. ellentéteiről stb.

A Faragó-ügyben ismét többen gratuláltak. Párolitz, Takács Gy., Csoóri, (tegnap: Kormos, Csurka) Kabdebó, Csák Gyula, aki külön nyomatékkai mondta, hogy az én pártomon van. Tőle tudom azt is (tőle is), hogy az És-ben nagy volt a felháborodás. Készült Pándi is, hogy írat a Népszab.-ban, de Héra nem vállalta. Taktikailag ügyes lett Volna paraszttal vágatni le a parasztot. Beszéltem Eörsivel is. 0 még nem olvasta. Nagyon megrovóan szólt viszont a nacionalizmusról, mely a román-szidásban merül ki. Említettem a nemzet széthullásának tüneteit. Ezt sem észleli. Különben jól elbeszélgettünk.

Ebédnél Komlós mellett ültem. Három nő volt még ott: Móricz V., Karig Sára, Bernáth Zsófia.

Komlós szintén dicsérte a cikket. Sokban igazad van - mondta, csak az indulat lepett meg, s az is vitatható, hogy a mértékrendszer hiánya lenne a Faragó baja.

Magad is felismersz nála bizonyos rendszert. De a rendszer (én a mérték bizonytalanságáról beszéltem inkább) nem olyan fontos. Schöpflinnek sem volt. Lukács ott téved leginkáb, amikor nagyon tartja magát a rendszeréhez. A Balázs B. ügyben. Aztán beszéltünk Kosztolányiról, a Palotai E. új könyvéről, a nép-urbánus ellentét, vagyis a nemzedékszakadás kezdetéről, így Ily- lyésről is.

Közben a nők elmentek. Helyük megürülvén épp jött Illyés és leült hozzánk. Pont szemben velem. Illyéssel Lipták Gábor jött, később még Zelk ült oda.

Illyés nagyon zaklatott volt. Komlós: jó erőben vagy Gyula. Illyés: Ez már a vég előtti aktivitás, nagyon felidegesítettem magam. Komlós megkérdezte: — mintegy bemutatva - „Tudod, hogy Kiss F. egyik leghíresebb, mondhatnám hírhedt harcosa a népiségnek.”

Illyés: nem eléggé! Golyószóró kellene már ide. (Enyhén tréfás hangsúllyal, de még mindig felindultan, keresve az ebédcédulát, vizet töltöttem közben, ő ivott, s így nagy mozgásban volt, miközben beszélt.)

Illyés: Hallatlan ez most is (keresve a nevet, nagy-nagy felháborodással) a Népszab.-ban valami Fehér (kisegítettem: E. Fehér Pál) feljelenti a szlovákiai magyarokat, hátba támadja. Trianon: nemzetiségvédelem! - magyarázza Komlósnak. (Komlósnak elmondtam röviden az új E. Fehér-Janics-affért.)

Illyés: Kérlek, ezek gyűlölik, ami magyar (Komlós hol mosolyog, hol megütközik). Mondtam a szünetben Pándinak (előbb már Aczélnak is), hogy létre lehetne hozni egy nemzeti egységet - naivan, egész életemben reménykedtem ebben —, de hát nem lehet velük beszélni.

Komlós: Valamint közbevet.

Illyés: Persze Te mindig ilyen kedves és tisztességes voltál.

Én: És Aczél mit szólt?

Illyés: Persze, már megjelent, védik.

Komlós: Tudod, hogy Kiss Feri írt egy 900 oldalas könyvet Kosztolányiról?

Illyés: Derék dolog. (Közben már evett.)

505