Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló
1970 A Faragó-ügy fejleményei között legmegtisztelőbb számomra, hogy Illyés is örömmel és dicsérettel szólt róla. Kovács Pista vele volt Bécsben a Herder-díj átadásának ünnepségein. Vele üzente, hogy kitűnő a cikk, s így kell mindőjük- ről elmondani, mit művelnek. - 0 - ahogy Pistának mondta - már rég nem ad verset az És-nek, a lap nemzetellenessége miatt. Megmondta Aczélnak is, Nemes Györgynek is, hogy káros, amit az És csinál, de Nemesék nem ismernek határt. Üzente, hogy ha bántanak, mellém áll. S beszélt a Veres Péterről írott cikkéről, mely megerősíti az enyém állításait. (Ez az, amiből Simon legutóbb részleteket olvasott fel, s valószínűleg jún.-ban jelenik meg a Kor- társ-ban.) Tegnap, 1970. máj. 11-én az intézetben is nagy ovációkkal fogadtak: Fenyő (!), Luda, s baráti csendes szóval gratulált Szauder. Megjegyezvén, hogy néhol, ahol durva vagyok, azt a benyomást keltem, mintha én is ügy lennék jelen, védetten, mint Faragó. S azt is említette, hogy F.-nél laposabb cikkek özöne bántatlanul tenyészhet. Pl. Nagy Pl. Este, a Ratkó—Buda—Mózsi műsoron a fiúk lelkesedtek, aztán Kosa említette, hogy tanúja volt a Czine, Bata, Pomogáts hasonló értelmű eszmecseréjének. 1970. május 19. Még mindig zajlik a Faragó-ügy. Most van tetőponton, s meglepetésre, az És még mindig nem ocsúdott fel. Bizonyára a fentről remélt támogatást sem kapta meg. Pedig biztos, hogy Aczél hozzájuk húz. Csakugyan tele lehetett már a pohár, s ezt érzik minden felől. Azt, hogy minden mértéket elvesztettek. Simon - úgy látszik - tartja magát. Tegnap (máj. 18.), vele voltam, meg egy grúz költővel. Elmondta: Aczéllal találkozott a Fészekbeli fogadáson. „Gratulálok. E a legrosszabb számuk” - így A. Simon rákérdezett: - naivan - A Vas J.-emlékezés miatt? „Nem.” Végül kiderült, hogy az én cikkem miatt. „Ne higy- gye, hogy Faragót védjük, aki csakugyan összevissza ír mindent, de rosszkor időzítették. Miért éppen most?” - Vajon mit ért az „éppen most” alatt? Vagy nem tud más kifogást, vagy csakugyan nyomják őt is? Simon szerint (és Somogyi Tóth szerint is) fent nagy a bizonytalanság. S ezzel a cikkel a kultúrpolitika legégetőbb kérdése fakadt ki. Aztán jön az Illyés cikke. Eltűnik? Simon szerint igen. Az enyémet nem lehet kinyírni. Öt nem lehet leváltani, ha ő nem akarja, s talán a népiség pozíciói is erősödnek. Nehéz hinni. Ami tény. Irt Simonnak Fábry. Elégedett, dicsérő levelet. Ő is úgy véli, ideje volt szót emelni az És ánizmusa ellen. Gratulált Körösi Jóska a Valóságtól „szívből”. „Mért nem nekik adtam?” Sükösd szerint (telefonon) 5 éve ilyet nem írtak. Csak 70 százalékban ért vele egyet, de mint írásmű így is remek. A Kortársnak írt Ilia (teljesen egyet ért) Kertész L. Gratulált Lukácsy Sándor. (Jósolja a megtorlást.) Szabolcsi mondta, az intézetben „Óriási a felháborodás. Nem tudjátok? (Feketével beszélgettünk.) Kár, hogy amit mondtam, nem javíthatná ki. De nincs baj: ez velejár.” Mint egy irgalmas meccsről, úgy beszélt, tehát megrovás nélkül. 504
