Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló
Leszólja, mert mi lenne, ha el kellene ismerni, hogy a „révült” Ady is gondolkodó, sőt az az igazi. Nem: szerint a újságíró, hiszen azt felülbírálhatja, ez lehet kitűnően tájékozódó, ha ő, Somlyó otthonos. Nem átall Németh L.-ra hivatkozni, aki szintén panaszkodott neki a műveltség hiánya miatt. De elfelejti, hogy írt az Ady-féle zseniről igazoló esszét is: ihlet és ügyesség. És Móricz Erdélyét többre tartotta. * Cédulák egy életműről c. Abody Béla elmélkedik ismét Németh L.-ről. És, 1969. 25. (jún. 21.) „szeretettel”. Pedig gyűlöli. Ez minden során átüt. Somlyó is így lehet Adyval. ízetlen. Olvasom Pándi régi kritikáit Simonról, az Új Termés-rőA. Micsoda kontárokat dicsért, s milyen süket, Uramisten! S most mégis ő diktál. Erről jutott a J. eszébe, hogy ’56 után ....mit ért a „Tűztánc” végén: az Irodalomtörténeti I nt. űzte el Debrecenből. S hogy Iglói egy tanácsülésen konkretizálta a vádat: „Én úgy tudom, Kiss F. vadította el.” - Rég elfelejtettem ezt a disznóságot, de nagyon jellegzetes. Csuda, hogy csak ennyire sínylette meg a gyomrunk. * És, ’69. 25. (jún. 21.) Faragó a moszkvai „nagy tanácskozásáról. Nincs mese. Ok, ha kell, leteszik a garast. Mit csinálna egy hetilap, ha ezt nem tenné meg? Lehetne-e? Ok leteszik, s zöld utat kapnak a depatriotizmusra. 1969. júl. 5. Gyurkó a Népszabadságban (Egy hívő vallomásai), Gyurkó az És-ben (27. sz.) („Látogatóban”) Beszél arról, hogy miért nem követheti Gevara példáját, milyen színházat akar. - Vagyis a 25.-ik színház eszmei indítékairól. Meg a Lenin könyvéről. Szociológiai - pszichológiai - politikai iskolapélda a Gyurkó karrierje. Pándiékban már nem ilyen virulens, nem ilyen találékony a szolgálat készsége. Aközvéleményirányítás másik példája Alföldi Jenő: A város fölfedezése. (Es, 27.) Még selypít a legény, de a „túlzott messianizmust”, az elégikus falusiratást már reflexszerű mozdulattal rója meg. * A júliusi Napjaink (1969) közli Bata J. Déryről mondott könyvnapi megnyitóját. Párhuzamot von saját műve (amit a m.i ........... s a nép-urbánus ellentét ü gyében írott a Napjainkban) és Déry között. Elemzi az ítélet nincs szellemét, mint a magyar pr. egy nyílt ablakát. Aboy Féjával feleresztve gulyásleves francia kölnivel, ahogy Koszt, mondaná. A paraszti egyensúlyhiány akrobatikája: gyorsan hajt, hogy el ne dőljön. Persze úgy érzi, hátszéllel halad. A stréber- ségnek ez a botorsága is jellemző rá: Abodynak elnézik, de őt lenézik érte. Önmagának Pándi megbocsátja, fogcsikorgatva, Déry megbecsülését, - de a Bata gátlástalan hízelgése éppen ezért ingerli. Haszna mi lehet belőle: felismerik, hogy már nem veszedelmes fickó. S ez is valami. A Rényi-Gulyás-affért az És nem hagyhatja ki. Az aug. Kortárs csak olvasói leveleivel mert válaszolni, de ezt sem tűrik. Faragó egy glosszában pécézi ki a levél és a szöveg eltéréseit. Amik abból adódnak, hogy Simon itt-ott stiláris igazítást eszközölt. S persze közölte a faximilét. Ez adott F.-nek ürügyet. Elhitte volna, - de így 497
