Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Tokai András: Férfirémület és csepp remény; "Menjünk tovább, de kevesebb szóval"; Tárogató; Magad legyél!; Átjár a szó, a szél; Szégyenlem növekvő koronámat; Debrecenben születni jó volt; A Győri út 12-ben; A kairói Mazhar 9/A-ban; Egy hosszú, érzelmes vers megkurtítása; Az utolsó szó jogán (versek)
„Menjünk tovább, de kevesebb szóval;” „Gyermekkoromban felkölék A színben egy nagy tökharangot. Megvolt a súlya, lódulása, Csak éppen nem ada hangot.” (Arany: Natujam furca expellas...) Mi minden odavolt már! Aligha fér több ránc homlokra, barázda pusztaságra. Elérte mélypontját a mégiscsak meghagyott bajusz. Jóval a mentegetőzés éve után, talán a „Menjünk tovább, de kevesebb szóval.” megjegyzés évéből való felvétel. Arany néz rám a képről. Tanít szűkszavúságra: „Mit vár a sok beszédtől? A hallgatásnak is van aránya és iránya.” Tárogató (Takács Imrének, köszönettel bizonyos ritmusokért) (- u — uu-J Kisüt végre a nap. Ki tárogatom az ablakokat. Nehezen jött meg a nyár; talán már velünk marad. Uram, e fölborulásban hagyd meg az évszakokat! 45
