Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló
sonló rágalmakat, mert a nemzeti kizárólagosság minden érve csak az árkokat mélyíti, a félreértéseket szaporítja...” A mert... után mást gondol, de az internacionalizmus miatti „aggodalmát” tolja előre. Úgy kongnak szájában ezek a szavak, mint k. kezében a liliom. // Az például eszébe sem jut, hogy a történelem nem mérhető 5 éves periódusokban. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a publicisztika mindig a jelen égető kérdései felől indul, az adott helyzet elin- tézetlenségének összetevőit boncolja, arra mutat rá éles és hangos szóval, ami ma gát. A történelemhez analógiákért folyamodik, s magyarázatért. E. F. Gro- záék „toleráns” intézkedéseivel elrendezettnek véli a tört. port, Erdély dolgát lezártnak, helyesen elintézettnek. Ez az ő vonala. Megrokkantam az igazságos rendezés hitét. * Szép, mutatós külsőségek. Nyugati turisták, kocsik, filmek, színdarabok, de Borit meghívni Veszprémbe, ez nem olyan egyszerű. Marianna elvitte az Iró- szöv.-be. Dobozy fogadta. Állítólag barátságosan. (Mondta Marianna.) De aztán írt A.-nak egy felterjesztést, s ebben ironikus rosszallással említi, hogy a TIT külügyi ambíciói milyen kínos helyzetbe hozták az Irószöv.-et. Persze végül is helyesli az eszmecserét, de inkább fintor, amit csinál. * Borinál a szerdai (febr. 26.) int.-i értekezleten Vujicsics Sztogan is lekezelően szólt: „Nagyképű belterjesség” stb. Szót emeltem. * A Kortárs új számában (1968. 3.) Illyés ír a magyarság elhallgatott nagy gondjairól. Arról a tendenciáról is, amely a Hideg napok-at kreálta. Fontos cikk. * 1969. márc. 2. A Népszabadságban Rényi foglalja össze a „Fényes szelekéről hetek óta folyó vitát. Ördögi ügyesen viszi be a horgot Jancsónak, s annak a „nemes csalásinak, amely félrevezető nyilatkozatokkal, félrevezető interpretálásokkal igyekszik zöld utat „szerezni” a tehetségeknek. Elsikkasztják, hogy Juhász mitologizmusa az egész világot romlásra-termettnek ítéli, benne a mienket is; - állítják, hogy Sánta a forradalmat választja, Somogyi megveti Szabadost, - s aztán jön Sánta, s kijelenti, hogy ő nem elkötelezett. De ezt a kritikus meg ne írja, mert a szektások épp erre várnak. „Szektások ide, zsenik oda”: igazság is volna talán. Jó, írd meg! S odajuthat, hogy különös éberséggel kezelik. Megírott cikkeinek fele jelenik meg, az érdektelenebbek, amelyeket eleve akadémikussá pózol. S az érdekesebb mondatokat még ebből is kihúzzák. Rényi! Kimutatja, hogy nem a baloldaliságot ábrázolja Jancsó. Bizony nem. S így akaratlanul azt is, hogy rólunk van itt szó, bizony. De így volt ez a többi filmben is. És ez természetes. A marxista irodalomtudomány történetiség elvét mért kellene itt elfelejtenünk? Nyegle nyilatkozatuk - Jancsó -, 494
