Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Ágh István: Utazás magyar keretben (próza)
Famese-palota michelangelói tömbje, a homlokzat egyénisége, aránya, hátsó kertecskéjében az aranyalmás képzetű narancsfával, előtte a tér szökőkútjai- val, melyek Caracella császár odatelepített márvány fürdőkádjaiba csorgatják vizüket. S újabb szűk utcák a Campo dei Fiorira, a piacra. Közepén a Giordano Bruno-szobor orra szabja meg az irányt. S tovább a Cancelláriáig, a Corso Vittorio Emanuele forgatagára bízva magunkat, a 64-es buszra a Vatikán és a Termini pályaudvar között. Hogyan kell jegyet lyukasztani? Leszállásra jelezni, úgy állni, hogy senki ne férkőzhessen zsebeinkhez. Ha nem esik meg velünk a rendkívüli rossz, lassan szavak nélkül is eligazodunk a környezet jellegzetes metanyelve, s a visszatérő tapasztalatok által. Tudomásul vesszük, itt emberi kapcsolataink nagyon szűkre szabottak, hát megpróbáljuk oldódó idegenségünkben megélni a csodát. Az ódon utcák szorosából látszó, Teverén túli Gianicolo magaslata vonzásának engedve szeretném teljességében befogadni a délszaki tavaszt, ahogy a pineafenyők lapos, repülni kész lombja, s a karcsú tujafák egymással határolt szögletében szépségesen kinyílik a kék. S egyszerre fólfénylik valami hatalmas henger, az Angyalvár, mint a sötét erőket leverő kolosszus dicsősége. A gyümölcsét érlelő narancsfa szelíd csodája az északi jövevénynek meglepő látomás. A tegnapi langy eső egyszerre meghozta a jó időt, kifényesednek, megenyhülnek az örökzöldek, nem élik végig a lombhullatók bimbózó, barkósodé megújulását. Róma hegyként tisztelt dombjai zöld folytonosságban hul- lámzanak. Apálmás, babérfás parkban megörökítjük magunkat félig téliesen, fejünknél két lilásan virágzó díszfa, a friss-zöld fűben nevesincs kék virágok, főnt rigóformájú madarak, karcsúbbak, hosszúkásabbak a hazaiaknál, a sírok többezer éves szárnyasainak utódai, ők varázsolják természetivé a pompeji mozaikokat, nekik prédikál Szent Ferenc piros könyvvel kezében, miközben feketén sorjáznak feléje a piros virágokon. Amott a pázsit százszorszépei, sárga pitypang-zsibavirágok. így varázsolta üdvösségünkre a nap, s tovább zsen- díti a zöldellő világot a hirtelen eső, melynek meglepő tartozékai a maláj esernyőárusok. Fagyos hideget hagytunk utánunk, belülről tavaszoduk, míg a rómaiak úgy viselkednek, akár az örökzöldek. Nem akarnak hinni az évszakok hőmérsékletének, nem fűtik lakásaikat, elég a kiteleléshez az átmeneti kabát. De a csodákban azért lehet hó még nyáron is, olyan különös, mégis hitbeli valóság, mint a Szűzanya jelenése, aki templomot kíván tiszteletére ott, ahol augusztusban havat találnak, s lön 532. augusztus 6-ra egy bazilika alaprajzának formája szerint, melyre a Santa Maria Maggiore-t építették. Nyitott vashordók kis máglyáinál melegednek az árusok a hűvös reggelen. Giordano Bruno háromszázkilencvennégy éve kihamvadt máglyája körül. Közéjük áll a jólöltözött férfi, természetesen beszélgetnek. A fekete csuklyás, komor eretnek dominikánushoz épp olyan közöm van, mint a mostaniakhoz, néma szemlélődés meg rokonszenv csupán. És bámuldozás a halárus előtt, zöld levelek koszorúzzák a halakat a bőséges csendéleten. Hatalmas kardhal a kompozíció tengelyében, mellette kisebb-nagyobb gyöngyházpikkelyesek, rózsaszínes poliplatyak a pléhedényben, s rákok, csigák, kagylók ékszerei. Másutt narancs-, mandarin-, kiwi-, datolya-, citromgúlák. Cukkini, articsóka, zöldhagyma, saláta, fekete és zöld olajbogyók, árusítás közben aprított, levesbe való zöldség. A ház szögletében otthonos a hajléktalan a borosüveggel, még 473
