Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Határ Győző: Életút 3.
Bélával való felsülésem után sem; bár akkor már mintha vettem volna első jeleit annak, hogy a pályatársak kezdenek „megsokallni” (élükön Csévél) s hogy túltengőnek éreznek. Különösen az örök-egykötetesek, a beragadt lábbal induló örök-kezdők részéről tapasztaltam ezt - akik váltig „félrenéznek” s azt lesik, hogy a másik „mit csinál”; a féltehetségek, akik a mások szövegei fölött döngicsélő méhecskék módjára - innen egy bizarr jelzőt, onnan egy ékkövesen-kiragyogó főnevet szippantanak fel-és visznek kaptáraikba; de neuraszténiájuk kimerevíti ízületeiket és lebénulnak, ha oldaltsandítva látniuk kell, mint tornyolja a másik - életművét. A fájdalom elgennyed és méreganyaggá válik: az, hogy nekik nincs avagy ehhez mérten édeskevés. Igaz, aki nem alkot, már azzal is hors concours van, hogy nincs életműve, meg- támadnivaló; bár nem ajánlatos túlzásba vinni az effajta semmittevést - vagy ahogy erre Rivarol mester mondja: c’est un terrible avantage que de n’avoir rien fait, mais il ne faut pas en abuser... (Idéztem már? Figyelmeztess, ha mondtam -) KL Vagyis hogy voltak irigyeid? „Titkos ellenzékem” — mondjuk így. Kinek nincs? Alakoskodókból, alamuszi álbarátokból összeáll a had: könnyen megtalálják egymást és szállingózva csatlakoznak a Magyar Maffiához, az MM-hez, a továbbiakban. Nem emlékszel A MEDDŐSÉG APOSTOLKODÁSA című prózaversem zárlatára? (LÉLEKHARANGJÁTÉK, 416. o.) ...Ha látom a tehetségtelenség és a terméketlenség együttjárkálását - a hangra megrezzenek és összerázkódom a látványtól Egyet se félj: ők is belépnek majd történetünkbe, tevőlegesen s majd még meglátod, hogy amikor elgázolásomra szövetkeznek, akkor is, görcsös bár- gyúságomban a ,jót” látom bennük s azok maradnak a szememben: a noble sauvage... KL És mi adta az ötletet arra, hogy új házat keress? A nomádösztön, a költözködhetnék? A „babaház” nem volt elég? Akarod, hogy erre verssel feleljek? Jóval később íródott, tán 1987-ben, Nemes Nagy Ágnesnek és Lengyel Balázsnak ajánlottam; a címe: TÉRMÁNIA idáig jutottam eddig e térés hatszor-kilences szobáig de mi csepp annak s szűköcske máris * ki palotatermeket áhít egyvégén talpig-tükör csalása hogy tizennyolc métert mutasson de mi az mi az a térmániásnak?- nem segít rajta az sem csak toporgok e csepp teremben akár a fába szorult féreg de mit is berzenkedem s mi ellen? hát nem hübrisz csak az hogy élek? kis híja volt hogy nem maradtam ott a boncnoknak dögésznek 451
