Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész

nek. (Kis csend.) Ha urának jót akar, kutassa fel a vallomásait. CASTELANE És ha megkapják... és ha nem lesz olyan értékes, amilyen­nek hitték? Akkor mi lesz? Ha nem lesz olyan őszinte, hogy - úgymond - megbocsássanak? (Kis szünet, Charlotte fürkészi.) CHARLOTTE Mégse olyan gyerek maga, kedvesem... Talpraesett le­ány. Hogy akkor mi lesz? Nos, nem árulok zsákbamacskát. Akkor megy minden a régi kerékvágás­ban... Egyetlen célom továbbra is az lesz, hogy férjét bíróság elé vi­gyem. De mondom: ha engem... ENGEM - meg tud rendíteni a her­ceg vallomása... akkor én... egyedül néki... megbocsátok... (Kis csend. Most a grófnő fürkészi őt, de Charlotte kifürkészhetetlen.) CASTELANE Ön imént szülei gyil­kosáról beszélt... Mégis megbocsá­tana?! CHARLOTTE Azt hiszem, igen. CASTELANE És miért? CHARLOTTE Mert a legnagyobb hóhérok mégiscsak halottak. Saint- Just, Robespierre és a többiek. Egyébként tudom, hogy férje gyű­lölte Robespierre-t... (Kis szünet.) Nos... mivel én valóban keresztény vagyok... Igen, ez esetben megbo­csátok, ha mély és őszinte keresz­tényi gyónással találkozom... CASTELANE Megbántom, ha arra kérem: esküdjék erre, fenség. Arra, hogy a keresztényi gyónás megbo­csátásra indíthatja majd... (Kis csend.) CHARLOTTE Esküszöm! De ehhez a teljes és töredelmes vallomása kell. Várom tehát. (Csend.) CASTELANE Megteszek mindent. Mindent megteszek. (Szinte elérzékenyülve csókol kezet. Kisiet. Lassan jön a két úr.) ARROGOLAIN Láttuk, hogy ki­ment. CHARLOTTE (kis szünet után) Csak tudnám: a maga fejétől jött-e vagy küldte valaki? VORAVITO Úgy érti fenség... hogy Fouché? CHARLOTTE Úgy. De így is jól van. Ha kezünkben lesz egy nagy vallo­más, amiről Ritter beszélt, amilyet neki ígért ez a kígyó, akkor rend­ben van. Én a szavamnak állok. ARROGOLAIN Hogy érti ezt? CHARLOTTE Akkor... futni ha­gyom, uraim... futni. (Kis csend.) VORAVITO Fenség! Jól hall a fü­lem? CHARLOTTE Nagyon jól hallotta, Voravito! És ön is Arrogolain! . ARROGOLAIN Döbbent és dermedt vagyok, fenség! Már semmit se ér­tek! (Kis csend.) CHARLOTTE Ha Isten eddig élet­ben hagyta - ezen el kell gondol­kodnom. És ha ennyien ragaszkod­nak hozzá... az utcán, a palotában... VORAVITO És az igazság bünteté­se? Fenség, az igazság büntetése! CHARLOTTE Hadd éljen. Van-e na­gyobb büntetés, mint ilyen emlé­kekkel a fejünkben sokáig élni. Hullahegyekkel álmodni naponta... ARROGOLAIN Naponta? És ha sose álmodik! Ettől az is kitelik fenség, hogy nincsenek rémálmai... CHARLOTTE Azért kell megszerez­nünk a vallomásait... Lássuk tisz­tán és minden oldalról az én idő­met, amelyben éltem s élek. A mi időnket, urak! Hogy tisztán csele­kedjünk. És rémálmunk - nekünk, bűntudatból sohase legyen. Most pedig hagyjanak magamra. És 419

Next

/
Oldalképek
Tartalom