Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész

FOUCHÉ Éppen jó lesz, lássuk! (Bamuelle kitárja az ajtót. Két porko­láb belökdösi a kezén megkötözött Po­itier-t. Fouché int a többieknek, akik elmennek.) POITIER Kegyelmes bocsánatát ké­rem, fenség, amiért akkor ott a kas­télyban nem ismertem fel, de utol­jára Lyonban láttam, s akkor sem sokáig... FOUCHÉ Én vajon hogy ismertelek fel? POITIER Ugye, van ez a sebhely, amit a forradalomban... FOUCHÉ Elég, őrmester! Én sem is­mertelek fel téged. Csak zavarba akartalak hozni, és ez sikerült... de most nem Lyonról van szó! Térjünk hát rögvest a tárgyra, mert nincs időm (Lapozgat az iratok között.) 1792. Strasbourg. Mond neked ez a dátum és ez a város valamit, Poi- tier. Beszélj! (Kis csend.) POITIER Igen... hiszen ott mi néhá- nyan nagyszerűen helytálltunk uram! Többedmagammal megmen­tettem azt a gyönyörű katedrálist! Tanúim vannak rá, fenség! (Fouché az iratokba pillant.) FOUCHÉ Egy Téterei nevű lyoni polgár 1792-ben azt követelte, hogy rombolják le a strasbourgi katedrá- lis tornyát. így volt, Poitier? POITIER így uram, de én... FOUCHÉ (szavába vág) Mivel érvelt ez a Lyonból jött polgár, ez a Téte­rei? Poitier! Halljam! POITIER Nem tudom, csak arra em­lékszem uram, hogy le akarták dönteni azt a tornyot. FOUCHÉ Hát persze, mért is fájt volna egy lyoni polgárnak a stras­bourgi torony... Jött oda minden tájról a csőcselék, tele volt idege­nekkel Strasbourg is, igaz-é? Mit is fájt volna ezeknek a különítmé­nyeknek egy másik város, egy má­sik vidék tornya? Beszélj, Poitier! POITIER Ahogy mondja fenséged... valóban... voltak ott a csapatban provansziak Provence-ból, breto­nok Bretagne-ból, Normandiából normannok is... De ők alig voltak néhányan, mert eleinte azt mond­ták: ez a forradalom Párizs és a franciák dolga, nem a mienk! A vi­dék néhol egyáltalán nem volt lel­kes, fenség... Ha még emlékszik rá... FOUCHÉ Nékem mondod...? Nyolc­van egynéhány megyéből vagy hat­van fellázadt. A Vidék később Pá­rizzsal is nyíltan szembeszállt. De engem más érdekel: mit mondott a toronyról az a lyoni? POITIER Nem emlékszem ponto­san, uram, Isten úgy segéljen! FOUCHÉ Istenre mersz esküdni, te hitehagyott!? POITIER Én a bonapartisták ellen harcoltam Vitrolle báró seregében, fenség! FOUCHÉ Persze, hogy feledted a priuszodat, te dög! Új vérrel akar­tad lemosni... így feledtetni a régi vért, amit Lyonban egykor kiontot­tál... Vérrel mosva akartál tiszta táblát! POITIER Ön is ott volt, fenség, így hát tudja, hogy... FOUCHÉ (közelhajol) Csakhogy az én cselekedeteimet a haza ismeri... mégis megbocsátanak, fogcsikor­gatva is, de meg, mert nélkülem nem tud lépni, sőt lélegzeni sem tud e világ! (Az iratokba néz.) Hadd hallom hát, mit mondott az a Téte­rei az egyenlőségről a strasbourgi torony tövében? Beszélj, őrmester, beszélj! POITIER (már-már nyögve) Nem emlékszem, fenség. FOUCHÉ Nem? Akkor én majd fel­411

Next

/
Oldalképek
Tartalom