Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
két már csak ez éltet... Hallod, Pierre, hallod, Joridoux? (Kis csend.) THÉOPHILE Mégis, kérlek, gondold meg, Joseph. (Szinte nyögve.) FOUCHÉ Micsodát? THÉOPHILE Hogyan küldhetnél engem vissza az igazi színpadokra. Már csak oda vágyom, esküszöm neked. (Apró szünet.) FOUCHÉ Nem elég számodra ez a színpad? A legnagyobb? (Körülmutat mintegy a világmindenséget jelöli mindezzel.) A másikat te már kinőtted, Pierre! THÉOPHILE Nem, Joseph, nem! Ez szétfolyik! Ez uralhatatlan... FOUCHÉ Pierre Joridoux, te megkérdezted tőlem: jakobinus marad- tam-e? Nos én is megkérdezem most: te még az vagy-e? THÉOPHILE Az... de... FOUCHÉ Engem szerepbe kény- szerítesz: legyek a lyoni fiúk eszményképe, és reménysugár a jakobinus klub szanaszét élő tagjai számára? Te pedig közben megfutamodnál? Nem, Pierre! Drága Pierre! Végig kell játszani a játszmát! (Kis csend.) THÉOPHILE Könyörgök, Joseph, gondolkodj e dolgon... Ha félek, egyre rosszabbul játszom majd a szerepet... s le fogok bukni... Kérlek, Fouché! Kérlek! (Kis csend.) FOUCHÉ Csak a rossz lelkiismereted sugallja, hogy gyanakszanak reád... Pedig mérget vennék, a kutya se gyanakszik... De hát mitől rossz a lelkiismeret, ha egyszer igaz ügyet szolgálsz? THÉOPHILE A szolga hűséggel tartozik úrnőjének, Joseph. FOUCHÉ Néked nincs úrnőd, néked urad van, Pierre, és az én vagyok. No menj! THÉOPHILE Gondolkodj a dolgon! (Szinte könyörgő.) FOUCHÉ Majd gondolkodom. Eredj! És jelentsd, ha Ritter újra Charlotte-hoz megy... No menj! Menj! THÉOPHILE ígérd meg, hogy mérlegeled javaslatomat... FOUCHÉ Mondtam, hogy gondolkodom! Indulj, Joridoux! THÉOPHILE Köszönöm. (Meg akarja csókolni Fouché kezét, az eltaszítja.) Megyek! (Kisiet. Csend.) FOUCHÉ (egyedül) Igazi színpad kell neki. Telhetetlen! Nem elég számára a legeslegnagyobb színház... (Hirtelen, mint imént Talleyrand, ő is felrántja az ajtót. Senki. Kiált.) Bamuelle! BAMUELLE (hangja) Igenis! (Sietve jön.) FOUCHÉ (előveszi az iratot, amit nemrég Bamuelle hozott) Ha már úgyis foglalkoztál ezzel a strasbo- urgi üggyel, Bamuelle, kérlek nézz utána, nem találkozol-e közöttük egy bizonyos személy, Pierre Joridoux nevével is... BAMUELLE Joridoux? (Hirtelen.) De hiszen ez... ez... Théophile! (Kis csend.) FOUCHÉ (rámered) No és? No és ha Théophile? Bamuelle! Sokszor mondtam már: töprengj azon, hogy hol is dolgozol! BAMUELLE Igen... nem szabad meglepődnöm. Mondta fenséged, hogy én ugye még zöldfülű vagyok... (Hebeg, Kintről most zajok.) FOUCHÉ Nézd meg, mi ez a zaj? (Bamuelle kisiet.) Nem, Charlotte, nem, Talleyrand, nem szoríthattok engem, sarokba... És senki... soha! (Besiet Bamuelle.) BAMUELLE Hozzák Poitier-t! 410
