Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész

TALLEYRAND Őfelsége úgy dön­tött, össze kell állítanod egy ötven­hatvan névből álló névsort mind­azokról, akiket száműzni vagy ki­végeztetni kell... akik a császárt a száz napra segítették visszahozni... (Kis csend.) FOUCHÉ Tudtommal őfelsége úgy döntött, hogy semmiféle megtorlás többé nem lesz. Épp első visszaté­résének tanulságai indították erre. TALLEYRAND Őfelsége akkor úgy döntött, most pedig így, Fouché. Azért jöttem, hogy megkérjelek: ál­líts össze minél előbb egy listát. (Hirtelen kinyitja az ajtót.) Ez nem hallgatódzik. Rendes! Jó nevelés. Hát légy te is illedelmes Wellingto- nékkal, akik a népek háborújában Waterloonál nekünk győztek és szekereiken újra visszahozták el­űzött királyunkat. (Biccent. El­megy. Csend. A másik csak áll.) FOUCHÉ Méghogy lista! Rám akar­ják haragítani a parlamentet, ami­nek egyharmadát én gyűjtöttem nekik. Ki más, ha nem az én ne­vem, az én személyem toborozta melléjük a híveket? Atkozott sánta ördög, nem jársz te túl az eszemen! Jól van! Én majd felírom a neve­ket... de annyit sorolok fel, amennyivel már nincs mit kezdeni. És ha kell, te majd aláírod! Te - nem én! (Hirtelen.) Bamuelle! (Vá­ratlanul a nyitott ajtóban most megjelenik Théophile. Fouché elké­ped.) Joridoux! Te mit keresel itt? Esküszöm, épp mint a feleségem... THÉOPHILE (mosoly) Hát olyan szép és fiatal én sose voltam, fen­ség. Vagy voltam? Mit szólsz? Vol­tam én szép is valaha? Szép és fia­tal? (Némi levertség és öngúny.) FOUCHÉ Mi az, pederaszta lettél, Joridoux? Ezt jó lesz tudni... Akkor még kettős kém is lehetsz... De elég a tréfából! Megmondtam, hogy üzenj, ide ne tedd a lábad! Bamu­elle nem mondta meg néked? THÉOPHILE Csakhogy fontos, új híreim vannak s már mióta, ám nem tudtam jönni, a hercegnő na­gyon befogott... Sok a vendég. Thé­ophile pedig nélkülözhetetlen! (Ön- gúny.) Azt hiszem, soha ilyen na­gyot nem alakítottam, mint amióta Charlotte-nál vagyok. FOUCHÉ Lyonban jó színészcsapat­ban szolgáltál, Pierre! No, de a hí­reket! THÉOPHILE (maga elé, némi túl­csordulással, mint aki régóta nem beszélhetett hasonlókról) Lyon! Mi­lyen kéjjel, milyen szent haraggal romboltuk le színész létünkre még a színházat is. Ó, Fouché, ne hara­gudj, ha jobbára új rangjaid-címeid nélkül szólítalak, de hát eszembe jutnak a hős lyoni napok. Hogy összetartott az a nagy csapat! (Kis szünet.) Lesz-e egyszer még mienk a hatalom? (Kis csend.) FOUCHÉ Te csak a dolgodat vé­gezd, Joridoux! THÉOPHILE (sóhajt) Azt teszem, hűséggel, láthatod. Azt hiszed, let­tem volna ilyen hűséges, ha nem tudom, hogy lelked mélyén még mindig a régi vagy... hogy a mienk vagy: jakobinus, mint hajdan... Em­lékszel még, Fouché? FOUCHÉ (nem nézve rá, kurtán) Le­het azt elfelejteni? De híreket ígér­tél! THÉOPHILE Engem meggyőztél, hogy Napóleonnal szemben a gyen­ge Bourbonokat kell segíteni, mert őket majd könnyebb lesz legyőz­nünk, ha egyszer újra visszaté­rünk... Én elhittem minden szava­dat Fouché. 407

Next

/
Oldalképek
Tartalom