Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
FOUCHE Helyes! Más egyéb? BAMUELLE Périgord hercege üzeni, hogy déltájban fenségedet meglátogatja majd. FOUCHE Talleyrand idejön? BAMUELLE Igen, uram. A fenséges asszonyt beengedhetem? FOUCHE (kissé kelletlenül) Jöjjön! (A tiszt kisiet, Fouché az iratokat gyorsan a fiókba süllyeszti, s maga tárja ki az ajtót. Jön a grófnő, szép, ifjú és komor.) FOUCHÉ Hányszor megmondtam, grófnő, ide nem kéne jönnie... CASTELANE Én eltitkoljam, hogy hites uramhoz idejárok, miközben az utcai csőcselék meghurcolja a nevemet... a nevünket... nem hallotta, fenség? FOUCHÉ Arra való az utca. CASTELANE Egy jó órával ezelőtt a házunk előtt vonultak... Azt hallotta volna! FOUCHÉ Ezt is úgy mondja, mintha megvádolna, hogy az utcától kell megtudnia, kihez ment feleségül. CASTELANE (könnyei feltörnek) Ezek engem szukának neveztek. FOUCHÉ Aki a világban valamit is számít, az mind a nép ajkára jut. A régi családommal is így volt... Vigasztalódjék, grófnő. CASTELANE (szeme szikrát szór hirtelen) Az uram után talán hercegné volnék... Mindegy hogyan szerezte rangját Otranto hercege, de mégis csak herceg... vagy talán nem? Most már lassan kezdem megérteni, miért nem hívott meg egyszer sem a király vagy Charlotte hercegnő az udvari társaságba... FOUCHÉ Charlotte hercegnő gyűlöl engem, fenség. CASTELANE Igen, és miért? FOUCHÉ Először is, mert ostoba! CASTELANE Bármilyen fiatal vagyok, azért csak hallottam valamit a Konventről, s arról a szavazásról, amikor a királyt... FOUCHÉ (szavába vág) Ugyan kedvesem, ha így volna, lehetnék én Bourbon Lajos rendőrminisztere? Gondolkodjék csak logikusan és józanul... Állhatnék én a bizalom első helyén Franciaországban olyan múlttal, amilyenről a fáma és a pletyka suttog vagy éppen kiabál? (Kis csend. Az ifjú asszony végül megadóan kissé lehajtja fejét.) CASTELANE Azt hiszem igaza van... Bocsánatát kérem, de mégis meg kell értenie... Én nagyon szerettem volna abba a társaságba járni, hiszen még iljú vagyok... Mikor menjek, ha nem most, fenséged megérti? FOUCHÉ Már hogyne érteném. Ám ne higgye, hogy Charlotte társasága oly lélekemelő! Amilyen nemesnek s szépnek látja idős hölgyként is, épp annyira más. Jobban hasonlít egy nősténykullancsra, aki a bőrünk alá ássa magát és velünk jön mindenüvé... Ha volna szép kullancs az épp Angouléme hercegnő lenne, kortalanul, időtlenül. No, de ne szaporítsam itt a szót, ma még sok embert várok ide, asszonyom. (Könnyedén érinti meg ajkával neje homlokát.) Egyébként... Elmehet abba a társaságba nélkülem is, vagy nem? Hátha befogadják. Ettől még nem lesz harag közöttünk... No isten áldja! CASTELANE Jó... megyek. (Hirtelen megáll.) De elfogassa őket! FOUCHE (kicsit hökkent) Kiket? CASTELANE Akik azt mondták rám, hogy... FOUCHÉ (közbevág) Ó, kedvesem, tudja hány rendőrségre volna itt szükség, ha kézre kéne kerítenünk minden embert és asszonyt, aki 404
