Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
Bejön sötét, egyszerű ruhában Charlotte hercegnő. Általában szinte egészen dísztelen ruhákat visel.) CHARLOTTE Arrogolain marquis! (Az őrgróf mélyen meghajol.) Végre láthatom! ARROGOLAIN (őszinte mély tisztelettel) És én is fenségedet. Sajnos még mindig sötét ruhában. Télen- nyáron... CHARLOTTE Igen, sötét ruhában... míg az utolsó hóhér is kézre nem kerül... No, de beszéljen, mi hír? ARROGOLAIN Wellington csapatai minden percben visszafoglalhatják Párizst, s akkor, fenség, Őfelségével tárgyalnunk muszáj. CHARLOTTE Minél előbb akarok Désirée-vel beszélni! Üzenjenek nagybátyámnak, kérdezzék meg, mikor tud fogadni! ARROGOLAIN Ne siessünk el semmit, fenség, mert ahogy nagyrabe- csült író barátunk Chateaubriand vagy más mondaná: késni sokkalta nemesebb, mint elsietni bármit... CHARLOTTE Chateaubriand? Mitől a barátunk? Mert a korzikai hadnagy kedvenc írója volt? És a diplomatája is... ARROGOLAIN De szíve mindig a francia dicsőség felé húzott, bármely pillanatban... Ennek a dicsőségnek pedig királyaink a megalapozói! CHARLOTTE Szélkakas volt mindig. Elfogadott mindent mindenkitől, Bonapartétól éppúgy, mint nagybátyámtól! Arrogolain! Én a puritán stílus híve vagyok. Ne halljak többé róla. ARROGOLAIN Ha céljainkat el akarjuk érni, ennyire finnyásak mégse lehetünk! Fenség, ez azzal a veszéllyel járna, hogy nem lenne kivel végrehajtassuk terveinket. Ne feledje: a forradalom esküdt ellenségeit kivégezték vagy elmenekültek. Aki maradt - jobbára - így- amúgy, de végül is Bonaparte híve lett vagy ha nem is híve, de néki dolgozott... CHARLOTTE (maga elé): Igen, kivégeztek ezek mindenkit... még a sajátjaikat is... Ahogy Kronósz, az idő istene felfalta önnön fiait. így mondják, igen... ARROGOLAIN Az, hogy egymást felfalták, minket már alig vigasztal. Ki-ki siratja a magáét... de nekünk a maradékkal kell dolgoznunk, mindig a maradékkal, a túlélőkkel, fenség! Akik egykor beilleszkedtek, helyezkedtek... S ma is... CHARLOTTE Igen. Mindenki egy új hatalom áradó vizében mossa meg az előzőtől megpiszkosult arcát... Amikor először visszajöttünk - ezért lőtt túl a célon Désirée! Én megmondtam Őfelségének még akkor: tegye ki azt a kokárdát, ahogy Talleyrand tanácsolta, hogy lássa a nép: XVIII. Lajos elsősoran nem Bourbon, hanem francia király. A nemzet uralkodója! Ha már ennyire a franciásáéhoz szoktatták őket Dantonék... Ám Désirée nagybátyám nem tette ki mellére a nemzet színeit, pedig akkor talán minden másképp történt volna. Akkor nem tapsol a nép újra, hogy visszajött Bonaparte, és nem tűri már idestova száz napja, hogy ez a korzikai hadnagy ágáljon az ősi hon felett... ARROGOLAIN Egy puskalövés nélkül engedte be a nép a császár katonáit, fenség... (Kis csend.) CHARLOTTE Állítólag valamelyik király, talán a muszka cár, azt mondta nemrég: a Bourbonok semmit se tanulnak és semmit se felednek... Nos: ez sokkal inkább a nép389
