Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Tóth Csaba: Az idő a képzőművészetben (esszé)
hiszen alkotás közben a tükör előtt önmagát faggatja, tárja ki legbensőbb titkait. Ezért is szimbolikus erejű a hajnal és az alkony párhuzamaként a pályakezdő, és az életművet lezáró önarckép. Persze ezt az ívet ritkán lehet meghúzni egy művésznél, mivel nem mindenki élt e műfajjal, vagy nem keretezi mindkét oldalon pályáját egy önarckép, vagy a művészet ún. autonóm korszaka előtt ez a műfaj teljesen ismeretlen volt. Szerencse, hogy az egyik legnagyobb emberismerő művésznél, és portréfestőnél, Rembrandtnál mindkét mű ismert, és ez alapján akár rekonstruálható magának az embernek a földi életpályája, és itt az ember alatt az emberiség is értendő. Harmadsorban az roppant izgalmas, hogy nemegyszer a „gyerekfejjel” megalkotott művek egész korszakokat nyitottak a művészettörténetben, vagy új stílusokat teremtettek, amelyek így néha évtizedekre, évszázadokra meghatározták a képzőművészet irányát, és máig ható klasszikus értékei kultúránknak. Mindebben az vezérelt, hogy felfedjem a tehetség kibontakozásának és kiteljesedésének a folyamatát, tettenérhetö eredményeit a műveken keresztül. Még egy tényezőt kell megemlíteni, amely a témában inspirálólag hatott. 1994 őszén a Szombathelyi Képtárban rendezték meg a Derkovits Ösztöndíjasok visszatekintő, dokumentatív jellegű kiállítását; és köztudott, hogy ez az ösztöndíj a fiatal, 35 év alatti képzőművészek támogatására született meg az ötvenes években. így az összevetés kézenfekvő volt. Itt most nem a „dolog” kultúrpolitikai részét emelném ki, hiszen az nyilvánvaló, hogy hasonlóan a más művészeti ösztöndíjakhoz és művészeti díjakhoz a Derkovits Ösztöndíj is az ún. „aczéli kultúrpolitika” részét képezte, amely sok esetben szinte a „fekete mágia” szándékának határát súrolta, - hanem a műveket, az alkotásokat, amelyek ebben az összevetésben nem állták meg legtöbbnyire a helyüket. íme az összevetés. Dürer 13 évesen készített Gyermekkori önarcképe indítja e sort. Van Dyck 15 évesen már teljesen érett művet alkot első fennmaradt Önarcképében. Egry szintén ennyi idősen rajzolja meg gyermekien tiszta tekintetű első Önarcképét. A 16 éves Michelangelo elkészíti a Lépcsős Madonna reliefet, Toulouse Lautrec impresszionista stílusban megfesti Önarckép tükör előtt című képét. 17 évesen Michelangelo kifaragja a Kentaúrok csatája, erős plasztikájú domborművét, Munch megfesti első Önarcképét, amelyből már árad az alkotó szikár jelleme, karaktere. Van Dyck félalakos önarcképe már briliáns festői tudásról árulkodik. 18 évesen Van Dyck már nagyobb szabású kompozíciókat alkot, megfesti a Keresztvitel és a Jézus elárulás képeit. Velazquez mindkét Étkező parasztok festménye (Ermitage, Szépművészeti Múzeum) is ekkor születik. A 19 éves Mantegna befejezi a Szt. Jakab beszélget az ördögökkel és a Szt. Jakab és Szt. János elhivatása című freskóit a padovai Éremitani templomban, melynek szerződéskötésekor fiatal kora miatt bátyja írja alá a papírokat. Van Dyck megfesti a Krisztus bevonulása Jeruzsálembe, Rembrandt a Szt. István mártíromsága, Velazquez a Tojássütő öregasszony és a Jób kompozícióit. Toulouse Lautrec elkészíti Édesanyja portréját, Gulácsy az áhítattal teli Reggel című tenyérnyi kis képét, Bartha László megfesti a pályáját nyitó Önarcképét. A 20 éves Dürer elkészíti a Louvre-ban őrzött Önarckép eryngiummal festményét, Rembrandt megfesti a Jézus kiűzi a pénzváltókat a templomból című képét, Velazquez a Szt. János Patmosz szigetén, a Szeplőtelen szűz, a Sevillai vízhordó és a Szt. Család képeket. Mantegna a Hermogész varázsló megkeresztelését és a Szt. Jakab Heródes Agrippa előtt, Tiepolo az Abrahám áldozatát. Szárnyait bontogatja Segantini, megfesti a milánói Szt. Antal-templom kórusát. Emile Bemard a Madeliene a szerelem szigetént, Toulouse Lautrec a Mosónőt, Degas több önarcképet is fest 20 évesen. Gulácsy a máig lappangó Művész áhítatát, Picasso a Bikaviadalt, a Harlekin és társát (Puskin Múzeum) és Gyermek galambbal című képeit festi. 21 évesen Botticelli elkészíti a Madonna gyermekével, két angyallal és a kis keresztelő Szt. Jánossal, Raffaello a Mária házasságkötése című képeket. Parmigianino híres Bécsben őrzött tondó alakú 356
