Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Böröczki Mihály: Hírverés; Hazaútban; Bizonytalanok (versek)

Ittam forrásvizedből, hűsöltem nagy folyódban, nem féltem tengeredtől, a csöppökbe fogództam.

Tudod, elszaporodtak a vadgalambok, hozzájuk igazodott a város, a füstöt nyeldeklő elítéltek, az ökölbe rándult bokrok, a törzsüket szorított fák.

A falakon túl már nyílnak a hóvirágok, fölszelídítik az erdők alját, és főt lehajtva neked fehérlenek.

így izzik föl fehéren a föld az erdőszélen, szaladnék - húz a város, míg alul utolérem, zsúfolt, de oly magányos mint élén maradt érem.

Rámhederít az utcacsönd,

zugot keresnék hajléktalan szívemnek,

a föld kopog, keményedik alattam,

de hozzád toloncol

egy árva vadgalamb suhanása,

a nyűtt parkett a szobámban,

szent-képeim a falon,

cserépbe börtönölt virágaim,

ide-oda csapódó történeteim keszekuszasága,

s belémnyilall- Tudok már sietni hozzád.