Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Határ Győző: Életút 3.
restelltem volna, a fülébe ordítom Grahamnak: no látod, pajtás, „ez nálunk másképp van”! KL Mi? Micsoda? Mondd ki végre már! Hahaha! Máig röhögnöm kell! Hogy ezt a zseniális, impekkábilis tervet, amelyet carrarai márványból kellett volna kivitelezni, hitvány stukkóból hordták fel és oly tökéletes hüllő-színskála szerint kigyönyörítve, hogy ilyen ökörvér- veres akkantuszleveleket, cinóberpiros párkánykonzolokat és arannyal lehú- gyozott angyalszobrokat ennyire vidékies-giccsesen s égetnivaló-félresikerül- ten csak a máltai katolikus templomokban látni! Vagyis: röhécseltem rajta s ríttam is egy sort; sajnáltam a zsenit, akit nemzete nem becsül meg (pedig amikor a pályzatot megnyerte, 26 éves sem volt) és kissé hitetlenkedve, még nem tudtam túltenni magam a felismerésen s megilletődve forgattam magamban. íme: igaz volt, igaz a jósvillám, a jövőbe vesző életút megérzése - hogy sorscsillagom merre-hová vezérel; beleverték orromat életünk e myste- rium tremendumába, lám, még alkalmam se volt, hogy akaijam-ne-akaijam: beváltódott fogadalmam, ahogy magamnak ígértem, megláttam festett képét, beleszerettem és elzarándokolva hozzá, nincs más hátra, mint hogy elébe vessem magam KI. És hogy megcsókold azt a Földet, amelyről magad írtad, hogy „minden hajó hazám” Úgy is van. Már csak egy volt hátra. Kideríteni, ki volt az a rokon lélek demiurgosz, aki ezt a kőbemerevült, berliozi Fantasztikus Szimfóniát megálmodta? Nos, ne kérdezd. Cuthbert Brodrick-nak hívták az istenadtát, Bra- mante vagy Bernini lehetett volna belőle, ha kortársukként s olasznak születik; de mert (1822-ben) angolnak született, lemarták lábról a féltehetségek. Úgy, ahogy a skót óriás, Macintosh, úgy járt Brodrick is, és jegyezd meg amit erről Valéry mondott, mert nemcsak irodalmárokra áll: il faut toujours s’excuser de bien faire - rien ne blesse plus. A vetélytársak kigolyózták, megrendelést alig kapott s ugyanott végezte, ahová Macintosh menekült. Mivelhogy az ő bűne alól Angliában nincs feloldozás: franciarajongó volt, a francia renaissance volt a megihletője; még beadta pályázatát a lyoni katedrális terveire - de el tudod képzelni, a franciák eltűrnék, hogy gótikus székes- egyházat építsenek valahol Franciaországban egy angol tervei szerint? Mindenbe belefáradva, elcsüggedve, 1869-ben áthajózott, letelepedett Franciaországban, ahol még 36 évig élt. 1905-ben halt meg, 83 éves korában. Tőle származott az a „lehetetlen ötlet”, hogy tornyot telepítsen egy kolonnádra: Borromini-féle, rendhagyó lángelme volt s lélekrokonomnak érzem. Acsarkodó hörcsögök közt - egy elefánt. Őérte is gyújtom gyertyáim egyikét reggelente - mártírjaink közt tartom számon. 29
