Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Belépő: Botos M. László: F. és a világnézet; Három monológ; Edina unatkozik; A halálszem (kisprózák)
- Százötvenegyessel.- Rendben. Semmi kifogásom a százötvenegyes ellen. Igazából nem úgy viselkedik, mint O. Nem is ijedt meg, mint a többi liba... Hasonlít... (Azok is hasonlítottak)... Élhet valahol egy nő, aki azt álmodja, hogy meg akarom ölni. Én csak a feleségemet ismerem. Az én üldözőmet. Ő meg a sajátját. „Mondja, nem próbálja valaki álmában megölni Önt?...” Ez csak feltevés. Ha tévedek, hülyének néz. És ez baj, ha tényleg nem ismer. Százötvenegyes. Egymás mellé ülünk. Manapság már senki se tudja, mi valóságos és mi nem. Ha álmomban pszichológushoz mennék, azt mondaná: „a nappalt maga találta ki.” - ...és főzni nem szokott?- Nem. Nem szeretek. Miért, maga szokott? - csodálkozva mered rám.- Én?... Nem. Nem is főz rám senki.- Nekem meg nincs kire. Alakul.- Na, hát én a következőnél leszállók.- Jó. Én is. Kertes családi házak. Messzebb egy csoportnyi ötemeletes panel. Oda tartunk.- Egész jó környék. Erre néz az ablaka? - Felfelé figyelek, mintha tényleg érdekelne az ablak. (Érdekel is, csak ő nem tudja, miért.)- Az ott - mutatja... Túlságosan is óvatlan... A kapu előtt megáll: - ...Hát...- Van telefonja?- Nincs.- Nem baj. Ismerek egy jó éttermet. Meghívom egy vacsorára.- ...Jó. - (Dolgozik még a pezsgő...) Holnapután este, az étteremben. Felírja.- Mondja, igaz, hogy ezek a panellakások pocsékok? Azt mondják se hálószoba, se kamra. - (Eddig nem gyanakodott. Ha meg színlel, hadd higgye, hogy bevettem.)- Nem tudom. Nekem jó. A nagyszobában lehet vendéget fogadni. Kamra meg nemigen kell.- Akkor az a sötétfüggönyös a kisszobaablak, nem?- De, honnan tudja?- Feltételeztem. És van egy konyhaablak is, nem? A ház bal oldalán. Most már felfigyel. Mintha azt hinné, azért érdeklődöm, hogy behívjon. -Van. Hallgatunk... Egy félreeső konyhaablak...- ...Aha. Akkor talán nem is olyan rossz az elrendezés - mondom. Állunk. Szembefordul:- Hát akkor a viszontlátásra. Zárkózott képet vág, mágis elszánom magam és megcsókolom. Hagyja. 327
