Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Belépő: Botos M. László: F. és a világnézet; Három monológ; Edina unatkozik; A halálszem (kisprózák)

Felúszom a dombtetőre körülnézni. Nem ér le a lábam. Gyanús búzatábla. És mit keres a domb a szántóföld közepén?

Nem haladok. Túl magasak a kalászok. Vagy a gyökerek akadnak belém?... Valami... Kúszik a lábamon... Rúgok. Mi ez? Nőnek a gyökerek?!... Felordítok. Szorít. Verdes a farkával. Van a vakondnak farka??? Odarúgok... Hirtelen fellök. Sötétkék hal. Apró, vicsori szájjal. Bámul. Gombszemei kidüllednek, előkúszik a szivárványhártya erezete. Menekülök. Görcsös csapások. A domb teteje. Alattam a hal. A domb teteje!! Szétnyílik! A kalászok elugranak. Vadul utánuk. Nyálkás feketeségben kapálózom. Elérem, markolom. A felnyíló szemhéj magával repít. A feketeség utánam fordul, töredezett, gyors mozdulatokkal. A kalászok összecsapnak fölöttem. Négykézláb. Balra, templomtorony... homályos... Arra!... Motorzúgás... Kerekded kisautó vágtat. Felém jön? ... Elnyeli a búzatenger... A nyomom üldöz! Hosszú, sötét henger. Megelőz!! Bukdácsolok... Kivilágított taxi. Szürke. Nő vezeti. A 60-as évek kis Fiatja. Intek. Lefékez. Berreg.- Jó napot kívánok, a faluba kérném.

Indítja az órát, gázt ad. Nem hasonlít a feleségemre...

Zötyögünk. A tükör reszket. A közepéből barna szempár mered... Kié?!... Villámgyorsan hátrafordulok.

Egy festett szőke. Meglepődött. 35-40 lehet.- A, bocsásson meg, nem számítottam arra, hogy hátul is van egy utas - mondom.- ’nézést, szólhattunk volna... — veti oda a lenszőke sofőrnő. Legalább tíz évvel fiatalabb, mint a festett.- Semmi baj. Megkérhetném, hogy lépjen egy kicsit a gázra? Szeretném lehagyni a nyomainkat... - (Előttünk érintetlennek látszik a búza, de az az érzésem, hogy a kocsi alatt megelőz a saját nyomvonalunk...)- ... a faluba’ van egy betonút...- Jobbat tudok - mondja a festett. - Tamara, látod azt a dombot? Felugratsz, és nem lesz nyom.- ...hajtsak rá?...- Igen, de legyen résen. Nem tetszenek a dombok.- Miért, ki üldözi? - A festett mosolyog. Nem szép. A domborulata viszont jó- Valami nő.- ...nő?... - A lenszőke lány rám se néz, gyorsít. - ...csúnya, vagy mi a baj?...

A kocsi megugrik a dombtetőn. Repül.- Nem csúnya... De maga csinosabb.

A szeme sarkából végre rám pillant...

A feleségem sokkal szebb. Főleg, ha épp emberi bőr feszül a koponyáján. Két guvadt szempár. A volánnál és a tükörben.- Testvérek?

A festett habozik:- Nem.

A szőke mozdulatlan. Görcsösen markolja a kormányt. Az oldalsó üveghez nyomom az orromat. Emelkedünk.- Menj már le! - hallom hátulról.

323