Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Jánosy István: József Attila tragédiája (esszé)
gomolygott, így ösztöneinek vágygondolatait is - hiszen önmagunk megismerése, a „gnóthi szeauton” egyben minden gyógyulási folyamat kezdete, - hanem mert a freudi analízis csak ezt tudta nyújtani, ezt a nemi bűnökben, incesz- tusokban vájkálódást, és az ebbeli elemzés olykor hónapokig, évekig elhúzódó sorozatán a páciens valósággal belekergült, végül is elhitte: csak ez van a lelkében, semmi más, ez az egyoldalúság, ez a monotónia ez volt ártalmas. Ne feledjük, az egyoldalúság öl - olykor fizikailag is: gondoljunk a vallások, ideológiák, nacionalizmusok öldöklő homogenizálásaira. így aztán József Attila elérkezett a 0-pontig: „Semmi, semmi, semmi, semmi / Legyen, hogy ne legyen / Legyen, hogy ne legyen - / mondjuk: Edith”. Ezen a 0-ponton már s végsőkig idealista (és kicsit naiv) Flóra közeledése sem segíthetett. Ki maradt még hátra? Kivel nem készült el még a „leltár”? Istennel. Vajon megtért? És ezzel jóra fordult minden, úgyhogy a meghatott bibliaköri lányok potyogtathatták a könnyeiket? Nem. József Attila ment tovább a maga végzetes útján a sínig. De ha a megtérni szó az Istenhez fordulást jelenti, akkor József Attila valóban megtért: BUKJ FÖL AZ ÁRBÓL Ijjessz meg engem, Istenem, szükség van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. Tehát igenis „megtért” - Istenhez fordult, Hozzá fohászkodott a végső számadásig: VERS Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő lábraállni bennem. Úgy segített, hogy nem segíthetett. Úgy van velem, hogy itthagyott magamra. Ahány igazság, annyi szeretet. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Még hívő lelkek is hajlamosak arra, hogyha nem teljesül valami óhajuk, vagy ha szerencsétlenség éri őket, felróják Istennek, mintha cserben hagyta volna őket. Vádaskodnak, panaszkodnak. József Attilának különlegesen szerencsétlen volt az élete. És egyáltalán nem zúgolódik, hogy Isten nem segített neki. Csak megállapítja. Sőt még ezt is segítségnek veszi: „Úgy segített, hogy nem segített”. Mert szerinte még ez 159
