Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Zsávolya Zoltán: Nyugati manzárd II-III-IV.
ZSÁVOLYA ZOLTÁN Nyugati manzárd ii. Ez itt, bizony, a közlekedő utca; jaj, innentől meg már a szöveghűs elváltozás, amely átszerkesztőleg bólogat tárgyaira; a távolban vasút tülkölése, hogy szakadok valahány felé, és villanások: a test, a test, a test próbál meg, (mint én állítom össze egy széttagolt játék elemeit:) a követelőző gyakorlat darabosan ágál a zenement táncteremben; szélednek, akikre látni most alig enged járkálásom időszöglete; a lámpafénytől üresre havazott teret csak tudnám, hogy honnan nézem III. Erről a pontról még leginkább egy regi ment meg, a szófarolás közege, hiszen akad nem is egyszer megvonultatni érkezés vitorlamész, szállodaszürke, szélszalag nevű kisorolásokat a megsüllyedt talajról; azokhoz annyit sziszegni hozzá: estevan, vagy alkony terjeng az elhagyhatatlanul előkelő fennsíkon; később amúgyis lefogyni félfenék’ a kijelölt nézőpont padlatáról, mérve azt, milyen lett volna az opusz üresen; piszok, üres készülék, számító szólás: nézz-kil, nem-fáj, semmi-az!; és ellebbenni volt volna milyen mindezek nélkül, épp mint ahogy most tényleg feljön a szél 144
