Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Határ Győző: Életút 3.

KL Mit ereztél? Táncra perdültél...?!

Csacsi kérdés. Mit éreztél volna te? Ugyanazt éreztem. Hideget-meleget. A boldogság túláradását. Táncra nem perdültem, ehhez már benőtt a lábam- lágya; de mérhetetlen büszkeség töltött el. Először azért, hogy nem házaltam vele, megjelenéséért keresztbe-szalmát nem tettem: kibocsátottam a világba- Thomas Mannal, „tulajdon lehetőségeire és veszélyeire” - maga járta meg az útját; és másodszor azért, mert mögöttem nem volt pártállam, amelynek kiadó főigazgatósága átküldi a kiadandó szerzők listáját a másik pártállamnak, a fordítás-kiadás állami pénzből, ártámogatással történik és pártexponensek választják ki a szerzőt, aki a Hatalomnál aulikus, de legalábbis semleges: ez nem regényem „keletnémet” kiadása volt s a szó szoros értelmében elmondhattam, ott álltam irodalmi termésemmel a vadon veszedelmeiben, egymagám, egy szál partizán (s hogy milyen veszedelmekkel kellett dacolnom, azt 1966-ban a magam bőrén tapasztaltam, amikor a frankfurti Insel Verlag főlektora, szégyenében dühöngve, megsúgta titkát: szerződésétől ANIBEL című regénytrilógiám német kiadására, a magyar „ügyfél” (Kádárék) retorziókkal fenyegető nyomására kénytelen elállni) KL Hihetetlen! Ilyen is volt?

Nocsak: hóttra ne csodálkozd magad! Ilyen is volt, ne is hozzuk szóba többé- hogy mi minden szárad az akkori kulturnyikok lelkén, még ma is gyomorfekélyt kapok tőle, ha rágondolok; de ne vágjunk elébe a dolgoknak: 1961 derekán jártunk és én már holnap szerettem volna látni a francia könyvkirakatokban. A türelmetlenség szétevett, akárcsak a kíváncsiság: ki fogja fordítani és mikor? Ki volt a beajánlója - a bábája? Gara Laci, aki mindig mindent tudott, úgy tett, mintha nem tudna semmit. Juliard-t is megkörnyékezte a párizsi nagykövetség kulturnyikja, hogy lebeszélje őket regénykém kiadásáról; de nem volt mivel zsaroljon: kinevették és kiadták az útját. Monsieur le Professeur Sauvageot már ki is adta egyik tanítványának, akivel a fordításra Julliard szerződést kötött - Ki az? Tehetséges? Tud magyarul? Nem tudod a nevét?

Felelet helyett Gara Laci, a maga dörmögő medve hangján morfondírozva, a kagylóba belebrummogta:- Most aztán tarthatom érted a hátamat. Csak tudnám, honnan veszik;

mert ott még nem tartunk, hogy Párizsban a telefonomat lehallgassák. Az egész darázsfészek fel van bolydulva: „miért nem engem! miért nem engem!” Hogy miért nem őt. Azért nem megyek Londonba. Ott is volna, aki veresre pofozza a képemet. Hát még az otthoniaktól, ha valaki idelátogat. Azok?! Kikaparják a szememet! Pedig mit tettem én? Hogy odaadtam a kéziratodat az öreg Sauvageot-nak? Az is bűn?! Ládd, mit tettél. Most majd tarthatom érted a hátamat------1

35