Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Határ Győző: Életút 3.
inspiráció szexuális elhorgonyzásáról és a Magna Mater-kultusz szupremá- ciájáról a vallások eredetében - mindezt szembeállítva Kerényi elképzeléseivel. Lesújtó véleménnyel volt költő-kortársairól, Ezra Poundot imposztornak bélyegezte, aki „görögül nem tud, és visszaél azzal, hogy kínaiul senki sem ért”; Spendert „rövidlábú pulinak” nevezte, aki „lógó nyelvvel Auden után kullog” stb. stb. Majd meg, amikor a Mester leereszkedőleg az iránt érdeklődött, hogy műhelyem satupadján mi a Work in Progress, a magam bátortalan módján bölcseleté m „racionáléira” tettem elfogódott célzásokat s meg találtam kérdezni, hogy a Hermész Trizmegisztosz Festugiére-féle értelmezéseit elfogadja-e, minthogy abból idézek s úgy dolgozom------G raves, felelet helyett megkérdezte:- Mindig dolgozol?- Minden délelőtt.- Ördög vigye a többit. Nulla dies sine linea. Ne legyen ennél fontosabb! Ne múljon el nap anélkül.- Még nem mondtad, hogy Festugiére-ről mit tartasz.- Festugiére? Hm... Látod a tengert? Látom a szemeden.- ... Mit?- Hogy látod azt is, ami a látóhatáron is túl van: a kékszeműek tudománya, meggörbített látósugárral. Heten vagyunk mi mágusok; s egyikünk vagy te is. Piroskám rám („mágusára”) függesztette a szemét, mintha most új színben látna, én meg, a megilletődött csendben körülfürkésztem megüresedett fejemben és kerestem a „meggörbített látósugár” fortélyát, ami a kékszeműek mágusadománya; de nem találtam. Esteledett, hét fele járt.- Igen elmaradoztunk - állt fel asszonykám —, indulnunk kell. Kocsiért telefonált és papucsban, háziköntösben lekísért a partra a sokfordulós csigalépcsőn, de még várakoztatta a taxit:- Ezt még megmutatom. Ez a beszögellés itt alattunk: ez az én öblöm, itt szoktam fürödni. Minden reggel, munka előtt megmártakozom. A taxi ránk dudált, de ő visszaintett, hogy várjon.- Látom - fordult hozzám -, látom, neked is van Fehér Istennőd... - Valami ilyesfélét. Dévaj mosollyal, búcsúzóul. Piroskámnak meg a lelkére kötötte: vigyázzon rám és úgy uralkodjék rajtam, mintha „szolgálná bennem a Láthatatlant”... Ott állt és integetett a távolodó taxi után, míg el nem tűntünk a kanyarban. Ezt a kötetet látod? Maga köttette barna vászonba: az 1962-es NEW POEMS kézzel javított kefelevonatai; s a dedikátum fölött is láthatod, odajegyezve: marked proof. Többé nem láttam soha, s ha arra gondolok, hogy ennek a kivételes elmének az intellektusát szétmarta az Alzheimer-kór s élete utolsó évtizedét mint élő hulla töltötte, ide-oda emelgetve, székből ágyba - hogy a végén már nem ismert meg senkit, hát elszorul a szívem. Ő kent fel „mágusnak”, de a varázs mintha lepergett volna: mesterembernek érzem magam; s úgy is tisztelem a Ranke-ivadék Robert Graves-t, mint mestereim egyikét. Akarod látni a szülőházát a Lauriston Road-on? Itt van nem messze: kora szecessziós pompájában az az úri villa akkor „vadonatúj” lehetett, amikor falai közt, 1895-ben világra jött. S hogy miért nincs még mindig a kék emléktábla rajta - fel nem foghatom. 129
