Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak… (próza)

haszon nélkül, a csótárosok és csupaszok eme engesztelhetetlen ellentéte hosszú időkre magába olvasztott, s ezzel el is halványított minden eddigi apró-cseprő háborúságot, birtok viszályt, szomszédviszályt anyós-meny-vi- szályt, szabadelvű és kormánypárt-viszályt, kálvinista-pápista-viszályt, ece- tesugorka-vagy-vizesugorka-viszályt, s ami viszály csak burjánzott a megyében tüzét-lángját annak mind magába szíva, azokat úgyszólván megsemmisítette, csótárosok és csupaszok villongása szinte új életerőt lobbantott a régi villongásokban már-már elfásulásnak induló kedélyekbe, s e lobogást még a nagytudományú Regőházy régész és nyelvész jeges vize sem oltotta ki, mert a város teljességéből a tudós levéltáros sem hiányzott, aki egyik kezében a borospoharat tartva, másikat, pergamenkezét kissé megemelve pergamenhangon jegyezte meg a kaszinóban, a csótárnak semmi köze sem a lovak, sem a kocsisok toliforgójához, nem egyéb az, mint a ló hátára vetett kurta takaró, amely a gyászkocsi elé fogott sovány gebe szerszámai között nem is volt található, erre a szőrszálhasogató fejtegetésre csak a nagytiszteletű úr kapta fel fejét, úgy-e, úgy-e sejtettem, hogy a sátán acsarkodása, és a pokol betolakodását a szépen elrendezett földi eltakarításokba a továbbiakban elkerülendő, másnap, egyetértésben a Temetkezési Intézet igazgatójával fiatalabb, fényesebb szőrű, és engedelemre oktatott lovat vettek az állatvásáron, így került ez időtől fogva a hol Csupasznak, hol Csótárosnak nevezett jószág a nevezett intézet kocsisával együtt, legalábbis Rebi néni elbeszélése szerint potom áron a csukaarcú gyermekorvos homokfutója elé s azóta együtt bicegtek)

ló és doktor, mindkettő nyirkos szeme félig lehunyva, ámbár ki tudja, lehet, hogy fél szemére vak egyik is, másik is, de a kocsi azért nyikorog és bizonyos, hogy másnap megint felcsikorog a névtelen sikátorokon át a sárga szeplős alkotmány, előtte a döcögős gebe, az ülésen hátul nyármelegben is derékig pokrócban a fonnyadt doktor, jaj, csak meg ne álljon egy faragott kapu előtt, jaj, csak meg ne húzzon egy vadszőlőlugasba rejtett rézcsengőt, no, kisfiam köszönj szépen Csuka doktorbácsinak, a gyermekek a vontatott ügetést, és jaj, a csikorgást már a szomszéd utcából hallják, csuklanak, a tejesbögre kiesik kezükből, hol fog megállni -? és előbb meghalnak semhogy szúrós, jeges ujjainak érintését bevárnák

valamint a kaszinóba is lóháton járó Balázs úr a zsinóros csizmában, az öblös hangú, aki nem folytatja a báróságot

valamint a Fazekas utcából a cserepesek, akik a földet formálják vízzel, tűzzel, akiket a föld, a víz, a tűz formál csendes beszédű mértékismerőkké, akik az égetett agyag tiszta és tisztító, kicsinykét fanyar, mégis üdítő szagát még ünneplőjükkel is árasztják, és akiknek még eszükbe sem jut kocsira ülni, hacsak nem bivalyszekéren a vásárra menet megrakodva mázas és mázatlan hímes csíkosán és hullámosán, pettyesen és cirmos madarasan

118