Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Géczi János: [ezer veszprémi naplemente] (versek)
- innen csak néhány mozdulat volt s mielőtt elkészült ez a rajz kelet felől nézve a balsaroknyi dombra gyors savval még odamarva (így lett a város a mindenséggel határos) egy szépen metszett vadtörzsű alma (s a fa alá a kép előterébe hogy a látványt megértse ki más is ülhetne Veszprémet nézve mint aki a képet metszette mint aki itt él ezer éve) 66. Fontana della Tarlarughe négyszázkilenc éve tart ez a mozdulat azóta nem éri de el se hagyja úgy tartja hogy már nem is tartja az ifjú gyöngéd ujja a kemény hasat a páncél rücskös peremét amelyen tükröződik és gyöngyházzal ég kicsi lánggal hogy az utazó szinte ne is lássa a tér négy siennabarna palotája és megtartja öt biztos fiúujjal be ne szakadják roma fénylő egét maradjon s feszüljön ki ott ott a bronzlomha teknősbéka a szökőkút a tér a város fölött úgy ahogy négyszázkilenc éve a síkos kávét épp alig elérve hol marad még tízezer évig lassú mozdulatú tömegét egyensúlyozva és a szökőkút permetes vizein át mindig lássa a kút másik oldalát (Róma, 1993. december) 114
