Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Bogdán László: Holnap, avagy a végső búcsúk éve (próza)
sírni, maszatos arca lassan kimerevedik, már nem lehet megállapítani könny avagy esőcseppek maszatolják arcára az elfuserált Európa-térképeket? „Holnap, majd holnap!...” A tér eltűnik — immár a sors nyit nekünk tért —, helyette itt is van már az erdő. A misztikus erdő. De nem fehér, elhagyott menyasszonyokként szélben a szélnek magukat kitakaró-kitáró nyírfák, nem a reményt színükkel is sugalló, magányos, minden veszéllyel dacolva is hűséges fenyők, hanem hatalmas, rejtélyes, mozdíthatatlannak tűnő, tömbszerű tölgyek. A lombréseken beszökő nap képtelen megtörni az uralgó félhomályt. A fényszigetek mégis élesen, brutálisan különülnek el az alattomosan lesben álló, ugrásra kész, sunyi árnyékoktól. A két férfi - a két előbbi férfi, a szerelmi párviadal hunytszemű kárvallottja, és az ellenségei csapása alatt elbukó — egymással szemben áll, egymást utánozza. Mintha egymás tükörképei lennének. Mindketten frakkban, keménykalapban, fehér kesztyűvel kezükön. Kezüket maguk elé tartva közelednek egymás felé, mint a vakok. Alacsony, fehér köpenyes emberkék szaladnak feléjük, aprózó lépésekkel, mint szabadnapos pincérek, fejüket kissé félretartva, áhítatos arccal tokokat nyújtanak át nekik, a tokokból hamarosan előkerülő lovassági kardok pengéje megvillan a lombréseken beszökdöső fényben. Kürtszó. A férfiak szilárd léptekkel közelednek egymás felé, amikor kikerülnek az árnyékból, fenyegetően villannak meg a kivont, fej fölött forgatott pengék, de őket is elvakítja a nap. Pislognak. Hátrább a magas nő áll, napernyővel a kezében, nyakában katonai távcső lóg. Másik kezével most nyúl utána, felemeli, a szálkeresztek megállapodnak a partnere arcán. A nő úgy, olyan önelégülten nézi ezt az arcot, mintha saját tulajdona lenne, aztán átvált az ellenfél arcára. Kürtszó. A férfiak már közvetlen közelről, dülledt szemekkel nézik egymást, megvillanva csapnak össze a pengék és fel szikráznak. Ez a tegnap lesz, nem ma volt. EZ NEM A HOLNAP! Itt fejeződik be átmenetileg ez a kísérlet is, a holnap hősei beleivódnak a levélréseken idáig érő fénybe. Sugárzás. Mert mi is lenne, ha nem lennél nyugtalan? Az évszakok körforgásában rend110
