Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - Monoszlóy Dezső: Kodolányi László új szobrairól

Ha a Julianus barát szerzőjéről kellene szólnom, akit már régen életen túli dimenzióba emelt a sorsa, felkészületlenül is tudnék elgondolkoztató mondanivalóra találni. Most azonban a Kodolányi család egy későbben nőtt aranyágacskájának művészete felé fordul pillantásunk, aki nem a szavak erejével, hanem más eszközökkel kísérelte meg az utolérhetetlen valóságot, vagy ehhez a valósághoz tapadó tekintetét érdeklődésünk irányába csillantani. Miután nem vagyok a képzőművészetek kiművelt szakértője, legfeljebb intuitív harus- pexe, csupán a látvány felém sugallt érzelmi élményére támaszkodhatom. Ennek a kaotikus áramkörnek a mélyéből a legerősebben hatót szeretném kiemelni és felmutatni.

Néhány évvel ezelőtt Henry Ford elhordott szülőházának tájékán jártam, ahol tábla hirdeti: Itt élt, aki kerekekre rakta a világot. Nem véletlen, hogy ezt az élményfoszlányomat idézem, mert úgy érzem, Kodolányi László a maga hatáskörében, lehetőségeinek magaslatán valami hasonlót cselekedett, szét1156