Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Dobai Péter: Ugyan ki retteg, végzet, tőled, ha egyszer élni: eleve fájdalom vagyunk? (vers)
DOBAI PÉTER Ugyan ki retteg, végzet, tőled, ha egyszer élni: eleve fájdalom vagyunk? Versek a Pannon utakon - Castrum Doloris című ciklusból: nemes és nemzetes Dukai Takách Judit késő-rokokó és abból lett pannon biedermeirer styljében. Pinta Évának I. („Oh, honimén ßaid undßfeißen die adtagsorgen... ” D.T.J. leveléből.) Diófás, platános, nemes udvarházak, Badacsony-szüretek, vendégségek, nagyságos Helikon-ünnepek, Fársángok, maszkabálok, Füred fehér pavilonjaiban azok A lázas, fényes fandango-tánczok! Sugaras, boldog Balatonhajnalok, Mikor élénk phantásiám a múltakhoz Elragad engem és képzeletemben A pannon hegyormokon mind a végvárak, Hiába, hogy pusztult romok, töredékek: Mégis megint honvédő harczban állnak, Mikor bátran, hősen halt régi vitézeket Toboroz, Bolyongva tékozló temetőkben a százados Kapitány: Kisfaludy Sándor Úr! Egy-egy Mélabús, legendás, idylli regében... Isten hozzátok, bátor álmok! Én már csak elbúcsúztatója is alig lehettem Kísértő, magános maradékaitoknak, Nagy hírrel elment, lezúgott És a sírbolt-sötét, kihűlt históriától vissza-perelhetetlen Magyar századok! 1124
