Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Varga Imre: Ahonnét jöttem, ott most háború van - Beszélgetés Balázs Attilával
Meg a nem telepi dzserekek is. Petőfi Sándor nevét pedig talán épp most írják vissza Aleksandar Petrovic-ra.- Mondható-e az, hogy a te tapasztalataid szerint nem létezik egészséges kétnyelvűség?- Néha azt hiszem, az embernek két feje kellene legyen ahhoz, hogy tisztán használja mindkét nyelvet. Azt tapasztalom az esetek többségében, hogy az erőszakosan előnyomakodó állami nyelv szokásához híven elhatalmasodik és szegényíti, sivárítja a kisebbségi anyanyelvi kifejezőkészséget. Basáskodá- sáról szinte nem is tehet, mert az önnön helyzetéből és természetéből fakad. 0 is szép lehet, csakhogy most nem a szépségéről van szó, hanem a falánkságáról. Falánkságában pedig nagy kárt tesz a nálánál kisebbekben. Belekon- tárkodik a kisebbségi ember anyanyelvű mondandójába, zavarba hozza a beszélőt, aki lázasan keresi a szavakat, s minden megtalált szóban idegen hatást gyanít. Ebben a küzdelemben alulmarad a gondolat, s elvész a beszéd öröme. A kisebbségi ember már megint felsült, s csökkent értelműnek látszik. Ez nagymértékben gátolja további megnyilatkozásaiban. így hát inkább hallgat, mégha róla van szó, akkor is. Ez pediglen semmiképp sem egészséges. Ebből a szempontból sokkal veszélytelenebb a harmadik, vagy netalán negyedik, ötödik és hatodik, netalán a hetedik nyelv. Azok nem szűrődnek át ilyen köny- nyen. így a hétfejű sárkány is csak mesebeli. Találkoztam már emberekkel, akik ezt az egész kérdést - a kétfejűségen túl - egyetlen jó fejjel megoldották a szigorú valóságban. Sajnos a statisztika azt mutatja, hogy ebből a fajtából nincs nagyon sok élő példány. De reménykedni mindig lehet, mert mindig születhet újabb. S bármennyire is az asszimiláció intézménye a vegyes házasság, ennélfogva dühítő lehet, gyűlölettel elítélni nem szabad. Mert a szerelem, ha arról van szó, magasabb régiókba tartozik a nemzeti érzésnél, s nem ebben kell látni minden romlás és fogyatkozás okát. Inkább töprengjünk el azon, hogy mitől lesz két magyar szülő felnövő származéka totál kukává, vagy istentelenül mulyává, aki még két nyelvből sem képes fél közlendőt összeizzadni, harmadik esetben pedig folyékonyan beszél a többség nyelvén, anyanyelvén pedig nem akar megszólalni. Ha pediglen meg is szólal, az olyan kínos benyomást tesz a környezetre, hogy a virágok elhervadnak az ablakban. A válasz ismeretében is fáradatlanul gondolkodjunk ezen! Hátha még lehet változtatni.- Újvidéki tapasztalatom, hogy a tükörfordítások bizonyos viselkedésbeli idegenségeket is közvetítenek, gyakran kíséri ezt a magatartás áthangolódása is. A tükörkifejezések használói azt hiszik, a tükör, pedig a benne megjelenő ábrázat vált torzzá, hasonlít ellenfeleink arcára, akiket nem szeretünk, mert sokan vannak, erőszakosak. S egyszer aztán úgy kezdünk el viselkedni, amit másokban elítélünk, ellenszenvesnek tartunk. Gyakran hallottam a vajdasági magyarok panaszkodását a szerbekre, miközben némelyek teljesen hasonultak az ellenségképhez: önmérgezés, nemtörődömség, lélektelenség az ő jellemzőjükké is vált. Panaszkodtak mások megbízhatatlanságára, s nem jöttek el a megbeszélt találkozásra. Lehet-e nemzetiségi önismeret nélkül élni?- Számtalan élő példa mutatja, hogy nemzeti önismeret nélkül is lehet élni. Lehet, hogy ez vár mindenkire a távoli jövőben, de nem akarok hosszútávú jóslatokba bocsátkozni, mert abba nálamnál jóval éleslátásúbbak is buktak már bele csúfosan. Mindenesetre itt, a jelenben, egyelőre szükség van a 1091
