Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Beke György: Nyelvi szabadságháború (esszé)
Szlovákiában most a legélesebb harc a magyar kisebbség és a kulturális kormányzat között az úgynevezett „alternatív” oktatás körül folyik. Lényege az, hogy a szaktárgyak többségét vagy mindegyikét a magyar iskolában is szlovákul tanítsák. Ennek a rendszernek a bevezetése egyszerűen megszüntetné az iskolák magyar jellegét. Harmadik ilyen kísérlete ez a pozsonyi kormányzatnak. Először 1976/77 táján próbálkoztak az alternatív oktatással. A szülők és tanárok erélyes fellépése még a pártdiktatúra körülményei közepette is meggátolta a terv valóra váltását. A második ostrom 1981-1993 között következett. Az anyanyelvű oktatás védelmezői ezt a támadást is elhárították. Most, a pártdiktatúra megdőlte után vették elő Pozsonyban ugyanazt a tervet és a demokrácia nevében kívánják a magyarságra erőszakolni. Vegyük az új romániai oktatási törvény példáját. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség már a törvénytervezet benyújtásakor és parlamenti elfogadásakor tiltakozott, és kidolgozott egy saját tervezetet, amely egyképpen tekintetbe vette az ország és az erdélyi magyarság érdekeit. Megindult az aláírásgyűjtés azért, bogy a lakosság alulról fölfelé kikényszerítse a magyar közösség érdekképviselete által kimunkált törvényjavaslat szenátusi vitáját és elfogadását. Három hét leforgása alatt az íveken 492.380 aláírás gyűlt össze. Ilyen arányú tiltakozás soha nem volt még Erdélyben a magyar iskolák megvédelmezéséért! A törvény értelmében csak negyedmillió aláírásra lenne szükség, az RMDSZ ennek majdnem kétszeresét tudta felmutatni. Az íveket 1994. szeptember 20-án benyújtották a szenátushoz. Következett majdnem egy esztendős huzavona. Vontatottan ellenőrizték az aláírások hitelességét. Majd átadták a bukaresti Alkotmánybíróságnak: vizsgálja meg, hogy a magyar törvénytervezet nem tartalmaz-e alkotmányellenes előírásokat? Tíz hónapon át nem született döntés. Ez idő alatt a román szenátus megtárgyalta a parlament által elfogadott, mélységesen kisebbségellenes törvénytervezetet, meg is tetézve újabb szigorításokkal, a magyar oktatás további csonkításával. Közben az Alkotmánybíróság asztalára került az elfogadott oktatási törvény ellen benyújtott RMDSZ-vétó is. Románia Alkotmánybírósága 1995. július 8-i ülésén egyhangúlag úgy ítélte meg, hogy az új román tanügyi törvény előírásai megegyeznek a román alkotmány szellemével és a nemzetközi dokumentumok előírásaival. Tehát az RMDSZ óvását elutasította. Ion Iliescu államelnök ezek után — mivel tettetett aggodalmai „eloszlottak” - aláírásával látta el a román oktatási törvényt. Kilenc nappal első döntése után, az Alkotmánybíróság július 27-én az RMDSZ törvénytervezetét alkotmányosnak nyilvánította. Miután a kormányjavaslat már törvényerőre emelkedett, tehát az erdélyi magyarság maradt a maga teljesületlen igazával és a létét fenyegető, érvényes román oktatási törvénnyel. Ennyit érnek a magányos küzdelmek! Ezért történelmi jelentőségű az, hogy a Magyarok Világszövetsége Ung- váron tartott elnökségi ülésén magára vállalta a magyar nyelv és a magyar iskolák szabadságharcának egybehangolását az egész Kárpát-medencében. A Világszövetség mélyreható tapasztalatok, megbízható felmérések, helyszíni adatok alapján tárta a nemzet elé a kisebbségi magyar oktatás helyzetét. Számvetést készített az állandó és fokozódó nyelvi kiszolgáltatottságról. 1061
