Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Marie D'Agoult: Gyermeknapló
sírást. Fél órával később Annette érte ment: — Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte. - Nem akartam a papával meg a mamával hazamenni, inkább itt maradtam. Vacsoránál azzal leckéztetem meg, hogy nem kap szárnyassültet és szőlőt. Ráncolja a szemöldökét, de nem szól semmit. A vacsora végén megfogom a kezét, és azt mondom neki, amit ilyenkor szoktam: - Siam’amid? [Barátok vagyunk?] — Sértődötten elhúzza a kezét. — Nem szeretsz már? - Nem. — Ekkor az apja fogja meg a kezét, tőle nem vonja el. - Apót szereted jobban, vagy engem? - Apót! - Életében először fordult elő, hogy így válaszol, és hogy elhúzza tőlem a kezét. Vagyis jelentést tulajdonít a dolognak. Felfogta volna, hogy ma nem annyira az apja, inkább én akartam megtörni az akaratát? Megvallom, ebben koránál érettebbnek látom. Makacs és büszke jelleme különösen tetszik nekem. [Szeptember] 12. Ma Tücsök, miközben felfelé kapaszkodott a folyóparton, beleesett a vízbe. Annette „kihalászta”. Nem sírt, nem kiabált, semmi jelét nem adta, hogy félne. [Szeptember] 25. Lázroham; nyomtalanul eltűnik. Október, Pisa Nem szűnő székrekedés, a fején kiütések. Nem tudom, mivel magyarázzam ezeket az állandó betegeskedéseket. Alig várom, hogy konzultálhassak egy francia orvossal. A vasporos kezelést nem alkalmazom, mert szemernyit sem bízom az olasz orvosokban. Kis barátnője, Amabilia megtanította olaszul - úgy, hogy észre se vettem. Szinte teljesen leszokott a vadócságról. [OktóberJ 7. Egyáltalán nem mutat érdeklődést apja muzsikálása iránt. Még azokat a kis dalokat sem tudja elénekelni, amiket próbálunk megtanítani neki. Nem lesz belőle muzsikus. Annál jobb! [Három lap kitépve] [1842] Október Nyolc napra elvittem Blandine-t és Cosimát Versailles-ba. Cosima nagyon megszépült; szabályos az arcéle, gyönyörű a bőre, szép a haja. Kissé alamu1021
