Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Marie D'Agoult: Gyermeknapló
Ma reggel Annette rá akar adni egy ruhát, ami nem tetszik neki. Visszautasítja az öltöztetést. Utasítom Annette-et, hogy hagyja ennyiben. Csúfolom, rettentő mulatságosnak találom, hogy csak alsószoknya van rajta. Öt percig magában duzzog, aztán odajön az ágyamhoz. Némi rábeszélés után hajlandó „megkérni” Annette-et, hogy adja rá a ruhát, sőt megígéri neki, hogy ezentúl okos lesz, és nem szeszélyeskedik. Mindezt kissé prüszkölve hajtja végre. Lehmann azt mondja: nézzem csak meg Blandine karját és kezét! Végtelen báj és választékosság van minden mozdulatában és „pózában”. Egészséges, mint a makk. Étrend: reggel felkelés után tej- vagy csokoládéleves. Fél tizenkettőkor velem együtt elfogyaszt egy tányér húsételt, többnyire csirkehúst, a körítés főzelék vagy zöldségfélék, mártás nélkül, egy kis desszert, szőlő, narancs vagy méz stb. Két óra tájban egy szelet szikkadt kenyér. Fél hatkor leves, két tányér hús, egy tányér zöldség, egy kis desszert - de mindenből csak egy picurka. [Február) 21. Elejétől végig pocsék nap. Ebédnél sírás, az Annette-tel és Louis-val való sétája közben nyílt lázadás. A büntetést (desszertmegvonás) sírás nélkül viseli el. [Február) 22. Figyelemreméltó a rendérzéke, feltűnő a torkossága, az irántam tanúsított mély tisztelete és őszinte vonzalma. Hoztam neki a Mills-villából meg a Né- ró-bázból egy pálcikakészletet és egy virágzó cseresznyeágat. Tapsikolt örömében. Március 1. Ma a Journal des Débats egy példányán megtanítottam neki az A, a D meg az S betűt, és azt mondtam: ha így folytatja, nemsokára el tudja olvasni a képeket megmagyarázó szép történeteket. Arca felragyogott örömében. Folyvást ugyanazok a jelek: rendszeretet, tudásvágy, szépérzék, bátorság, parancsolhatnék, okosság, torkoskodás, kacérság. [Márciusi 15. Ma megkérdeztem tőle, kit szeret jobban: az apját (a Jó Apót), vagy egy csupor mézet. Azt felelte: a csupor mézet. Persze dőltünk a nevetéstől. Este nálunk volt Lehmann. Megkérdezem Blandine-t: - Kit szeretsz jobban, Lehmann bácsit, vagy egy csupor mézet? - Lehmann bácsit - feleli, és nyomban sírva fakad. Látta, hogy reggel nevettünk rajta, és azt hitte, gúnyolódunk. Hallatlanul önérzetes. Lehmann megígéri, hogy rajzolni és festeni tanítja Blandine-t. Örülnék, ha festő lenne belőle. Április 5. 1018
