Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - Czakó Gábor: Hagyomány, humusz és harmat (esszé)

Eretnekségében még a saját tévéjét vagy kocsiját sem tiszteli. Ráadásul szegény és ezt erénynek tartja. Nem okos és nem is feni fúrt az agyát. Mégsem(?) épp ennekokáért(l) nem dől be a varázsigéknek. Rühelli például a másságot, mert tudja, hogy van jó másság és van rossz másság. Ugyanis soha sem mondott le arról a fájdalommal-bűnnel szerzett őstudásról, bogy ő maga ismerjen és tegyen különbséget helyes és helytelen, jó és gonosz között. Es ennek a tudásnak mérlegén latolgassa összes egyéb ismeretét. Nem hajlandó üres lenni, mert azt is tudja, hogy a természetben nincsen vákuum. A fizikai jelenségek körében sincsen, de a szellem világában sincsen. Különösen nincsen a gyermeklelkekben, melyeket mostanában nálunk és Európa-szerte az ún. értéksemleges oktatás-nevelés révén próbálnak fehér lappá tenni, hogy diktátorok és mosóporreklámok bármilyen parancsot firkálhassanak rájuk. És itt kell szólni a hagyományról. A modernisták és a konzum-idióták a haladás bűvöletében élnek. Annak az elképzelésnek rabságában, hogy az idő függvényeként egyre valami jobb és jobb érkezik, ami későbbi, az már frissebbsége tényétől meghaladja a régit, a fejlődés pedig le is olvasható az áruk dobozáról. Föltűnő helyen csillag, abban a bűvszó: új! new! neue! A konzervatív nem az ő recipro- kuk, föl se merül benne, hogy a tavalyi hóval hógolyózzon, hogy ami régi, az eleve jó volna, mi több visszahozandó. A hagyományos éppenséggel a jövendőt jelenti, annak a bázisát.

Summa summárum, a konzervatív fityiszt mutat Gazdaságkor csábításainak, és Dárius kincséért sem hajtja Gazdaságtársadalom mókuskerekét. Ha mégis, ha elgyöngül, ha elbukik, ha elbarbiskodik, nem lesz többé konzervatív. Éppen ezért - és ez a legbotrányosabb benne - integrálhatatlan, holott oly szépen mutatna a liberálkapitalizmus szakadatlanul fejlődő beton-acél-üveg- energia sivatagában. Vitrinjében? Mint a legékesebb bizonyíték, hogy lám, ő is a mi emberünk.

A konzervatív sose lesz az ő emberük. 0 inkább bükkmakkocska lesz, kicsi, jelentéktelen, háromszögletű magocska, tele titkos és türelmes erővel. Vár. Tudja - és ez a legfőbb tőkéje -, hogy a Gondviselés előbb-utóbb kerít neki a betonban valami kis repedésecskét. Oda fog terelni a kedvéért elegendő hu- muszocskát, hajnali harmatocskát, napsütést a szmogon keresztül, ahol ő gyökeret verhet és megfertőzheti élettel a harmadik évezredet.

965