Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Bona Gábor: A '48-as honvédsereg Vas megyei származású huszártisztjei

BONA GÁBOR ’48-as honvédsereg Vas megyei származású huszártisztjei Sikolt a harczi síp, magyar riadj! riadj! Csatára hí hazád, kifent aczélt ragadj!" E sorokat a szabadságharc idejének egy ma már kevésbé ismert költője, Czuczor Gergely vetette papírra 1848 őszén. Jól­lehet, a „kifent aczélt ragadj!” szimbolikus kifejezés, az általá­nos fegyverfogásra mozgósító felhívás, alkalmazása mégsem vé­letlen. A „kifent aczél” ugyanis a huszár kardja, amelynek már akkor, a vers születésekor is nagy becse volt Magyarországon. A kortársak bámulata a szabadságharc huszárai iránt hamarosan tovább fokozódha­tott. Jött 1848/49 fordulója, a téli visszavonulás, amikor a magyar seregek szinte minden fronton hátrálni voltak kénytelenek a túlerő elől. S ezt a huszárok fedezték sorozatos önfeláldozó utóvédharcokkal. Amíg a zömmel 1848 őszétől szervezett honvéd zászlóaljak gyalogsága és a szintén újonc tüzérség a hadjáratok során fel nem nőtt feladatáig, a háború súlya a lovasságra nehezedett. Annak viszont, hogy a magyar huszárok alapvetően meg tudtak felelni e feladatnak, nagyon is konkrét oka volt. Elsősorban az, hogy a gya­logság zömével ellentétben ők évek óta szolgáló, jól kiképzett, a császári hadseregtől átjött „öreg” katonák voltak. A Habsburg Császárság egységes - császári-királyi - haderejének lovasságát 1848 tavaszán 37 lovasezred alkotta. 14 nehézlovas (8 vértes és 6 dragonyos), valamint 23 könnyűlovas (12 huszár, 7 svalizsér és 4 dzsidás) ezred. A lovasság fenti tagozódása, legalábbis részben történelmi hagyományokat tükrözött. A vértesezredeket például tra­dicionálisan Ausztria, Morvaország és Csehország területéről toborozták, a 4 dzsidásezred hadkiegészítő területe Galícia, a 12 huszárezredé pedig Magyarország és kapcsolt részei volt. 1848 októberében, a bécsi udvarral való szakítást követően a 12 huszárezredből itthon állomásozó 7 és fél ezred csatlakozott a honvédsereghez. Ezek a következők voltak: az I. Ferdinánd császár nevét viselő 1., - közhasználatú nevén Császár, az Ernő Ágost Hannover királya nevét viselő 2. - közhasználatú nevén —: Hannover, a Habsburg-Estei Ferdinánd főherceg nevét viselő 3. - közhasználatú nevén Fer­dinánd, a Sándor orosz trónörökös nevét viselő 4. — közhasználatú nevén Sándor, az I. Vilmos Würtemberg királya nevét viselő 6. - közhasználatú nevén —: Wür- temberg, 954

Next

/
Oldalképek
Tartalom