Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Somogyi Győző: Radetzky és a Radetzky-huszárok
„Tisztelt Hadtestparancsnokság! A tisztelt hadtestparancsnokságnak alázatosan jelentem, hogy Márton János őrmester kőszegi, Vasmegyei, magyar születésű, 18 éves evangélikus, nőtlen, aki, mint önkéntes közlegény 1847. május 11-től szolgál és 1848. július 17-én káplárrá, 1849. január 8-án őrmesterré lépett elő, továbbá Farkas János hegymagasi, zalamegyei, magyar születésű, 21 éves, 1848. október 10-e óta önkéntes közhuszár, ez a két személy úgy Szebennél, mint az e hónap 20. napján vívott túrái csatában kitűnt hősies bátorságával, olyannyira, hogy Szebennél mindkettő számos fejsebet kapott, nem törődve azzal, hogy ezek még be sem gyógyultak, az utóbbi csatában is részt vettek, s az előbbi könnyen, utóbbi azonban halálosan megsebesült. Ez a két személy Schindelius közlegénnyel a tegnapelőtti harcban úgy kitűntek a Nádor-huszárok előtt, bátorságukkal, hogy századosuk elismerése jeléül kezet nyújtott. A fentemlített három személyt a tisztelt hadtestparancsnokság figyelmébe ajánlom. Abonyi tábor, 1849. július 22. Vidos százados osztályparancsnok Nevezett személyek parancsnokságom alatt álltak, bátorságukat ezennel igazolom. Vidos hadnagy1” Dessewffy július 24-i jelentésében a Radetzkyek közül Vidos százados, Marton János őrmester. Herd Adám és Farkas János kitüntetését javasolja. A TÖRTÉNET VÉGE A csata után a lovasdandárt Abony—Szolnok körzetébe rendelték. A sebesült Szabó helyére, alezredesi rangban Vajda Ferenc került. A volt Perczel-hadtest sietve visszavonult Szegedig, Bulharyn emlékirata szerint keservesen, küzdve a hőséggel, homokkal és vízhiánnyal. Itt az osztályhoz csatolták a szabolcsi és később a Bács-Csongrád megyei lovas nemzetőröket. Harcoltak a szőregi, a csatádi, majd a temesvári csatákban, ezután Vécsey hadtestéhez csatlakozva, augusztus 20-án Borosjenőnél tették le a fegyvert. Vidos szerint 17 kisebb-nagyobb csatában vettek részt. Végezetül a szabadságharcban szolgált Radetzky-tisztek névsora, amely már a hozzájuk csatolt szabolcsiak tisztjeit is magába foglalja: alezredes: Szabó Vince, Vajda Ferenc, őrnagy: Komlóssy Lajos, százados: Bálint József, Fehér Ferenc, Hermann Benjamin, Kovács József (a Hadügyminisztériumba beosztva), Pérchy Antal, Poók János, Saladin Henrik, Bátorfi- Scliwarzenberg-Sondershausen Károly (Perczel parancsőrtisztje, Temesvárnál súlyosan megsebesül) Vidos Márton, Tajthy Timót, hadnagy: Andráskay Gyula, Benk Imre, Cseke Mihály, Dubovszky József, Gludovicz László, Horváth Gábor, Horváth János, Junz József (márciusban kilép), Mayer Ferenc, Mészáros József, Molnár Mihály, Németh György, Udvardy János, Vidos Elek, Danitz Antal, Reicher Vilmos, Zarka Ede, Vrantsits Gábor, Hanzelly Frigyes, Paver Ferenc, Kállay Imre. A fegyverletétel után a legénység sorsát nem ismerjük. Valószínűleg besorozták őket az osztrák hadseregbe. Dessewffy egyike lett a 13 aradi vértanúnak. Mészáros kimenekült az országból. Farmer lett Amerikában, majd Angliában halt meg 1858-ban. Szabó Vincét elfogták, 10 évi várfogságra ítélték, de 1852-ben kegyelem útján szabadult. 1867-től a Vas megyei honvédegylet tagja, 1869-től az új honvédség alezredese. 1871-ben 942
