Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei
mint kétharmada magyar volt. Nagy részük részt is vett a szabadságharcban, a tisztek több mint 50 százaléka végig szolgált, az erdélyi hadsereg jelentős beosztásait betöltve. Egy osztályuk már 1848 augusztusában a hadszíntérre került, Bácskában harcoltak a szerb felkelők ellen november elejéig (Litsken és Forró századai). Erdélybe csak decemberben jutottak vissza Bem hadtestével. Kiss Sándor őrnagy vezénylete alatt valamennyi jelentős ütközetben részt vettek Erdély teljes felszabadításáig. A románokból álló két század október folyamán szembefordult a magyar kormánnyal, és a szabadságharc alatt az erdélyi császári hadtestet erősítette. A Székelyföldön maradt négy század részt vett az önvédelmi harcban, aminek a főparancsnoka az ezredparancsnok Sombori Sándor lett. Az ezredet ideiglenesen Nagy Imre alezredes vezényelte. December végén a kilátástalan helyzetben átmenetileg beszüntették a harcot, de január közepétől, immár parancsnok nélkül, újra fegyvert fogtak. Gaál Sándor szervezte újjá az ezred négy századát. 1849 áprilisában az ezredesi osztály 1. és az alezredesi osztály 1. századából összeállított osztály Fejér Lajos első kapitány vezényletével részt vett a Temesköz felszabadításában, majd ezt követően a IV. hadtesthez került. Itt harcolt a szabadságharc bukásáig századonként, sőt szárnyanként elosztva a dandárok között. Az Erdélyben maradt négy század szintén szétosztva harcolt június közepétől az orosz csapatok ellen. Ebben a küzdelemben esett el a legvitézebb tisztje, Kiss Sándor ezredes, aki hadosztályparancsnoki tisztsége mellett az ezred névleges parancsnokságát is viselte. A nyár folyamán felállítottak még egy fél századot. 12. (NÁDOR) HUSZÁREZRED Tulajdonképpen újonc ezrednek számít, mert az eredeti alakulatnak csak a töredékei szolgálták a szabadságharcot. Legénysége színmagyar volt, zömüket jászkun legények adták. Kiegészítő kerületéhez tartozott még Nógrád, Heves, Külső-Szolnok és Pest. Állomáshelye Csehországban, Prága környékén volt, s huszárai nyitották meg 1848 őszén a hazaszökések sorozatát. Október 4-én Sréter Lajos indult haza százada 60 emberével, majd sikertelen próbálkozások után Virágh Gedeon főhadnagy október 21-én indult el a 2. őrnagyi osztály zömével (203 ember). Csak fegyveres harc és véres veszteségek árán tudtak áttörni Magyarországra. A nagy távolság és a kedvezőtlen körülmények miatt - éppen a fölvonuló cs. k. hadsereg fő erőin kellett keresztüljutniuk — a többi csoport sikertelenül próbálkozott a hazajutással. Végül is mintegy 260 hazajutott huszárból szerveztek egy osztályt, Sréter Lajos őrnagy parancsnoksága alatt, akik Görgei seregében harcolták végig a téli hadjáratot. Sréter súlyos sebesülése után Üchtritz alezredes vette át az osztály vezényletét, ami sokáig egyedül jelentette az ezredet. A tavaszi hadjáratban Kmety hadosztályához tartozott az osztály, egyik százada (Virágh) április közepétől május elejéig a II. hadtestben harcolt Pest alatt. A nyári hadjáratban az önállóvá vált Kmety-hadosztály- ban harcolt, itt csatlakozott hozzá a harmadik század, amely június 8-án szökött Magyar- országra Udvardy Ferenc őrmester vezetésével. A császáriak számára megbízhatatlan ezred maradványait ugyanis Tirolba vezényelték, s útközben számos csoport megpróbálkozott a szökéssel, de csak Udvardyék értek célt. Miután a hadosztály a Délvidékre került, az ezred „régi huszárokból álló” része a bukásig itt harcolt, Virágh Gedeon őrnagy vezénylete alatt. Még 1848 őszén elhatározták az ezred kiegészítését, újjászervezését, amely decembertől Szatmár környékén folyt Farkas Károly őrnagy vezetésével. A felállított századokat folyamatosan vezényelték a különböző hadszínterekre, a parancsnokságot mindvégig Farkas Károly látta el alezredesi, majd ezredesi rangban. Az újjászervezés során az első 918
