Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Bona Gábor: A '48-as honvédsereg Vas megyei származású huszártisztjei
sok elől azonban hamarosan ismét a katonáskodáshoz menekült. 1850 februárjában önkéntes lett egykori ezredénél, a 9-es huszároknál. A Miklós-huszároknál, akik 1848-ban a magyar szabadságharchoz csatlakozva a honvédsereg egyik legkiválóbb huszárezredeként tűntek ki, s melyet 1849 őszén a császári hadseregben ismét újjáalakítottak. Itt szolgált 1855-ig, amikor is őrmesterként végleg leszerelt. További életpályájának adatai ismeretlenek. A tizenhárom Vas megyei születésű huszárszázados élére - nem csupán az ábécésorrend következtében — a három gasztonyi születésű Hertelendy testvér kívánkozik. Gábor, aki 1812. március 30-án, János, aki 1810. július 21-én és Károly, aki 1819. október 28-án látta meg a napvilágot. Apjuk hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Zsigmond, anyjuk pedig Lukács Rozália volt. Gábor 1830-ban önkéntes lett a 9. huszárezrednél, a szabadságharc kitörésekor főhadnagyként szolgált. Októberben ezredével csatlakozott a honvédsereghez, ahol ugyanakkor alszázadossá, majd 1849. január közepén századkapitánnyá léptették elő. A szabadságharc első felében századparancsnokként a fel-dunai hadtest kötelékében harcolt, majd ezrede tartalék századának a parancsnoka volt a világosi fegyverletételig. A császári hadbírósági vizsgálat közben érte őt a halál 1849 novemberében Temesvárott. A legidősebb testvér, János 1825 és 1841 között a 48. gyalogezrednél és az 5. huszárezredben szolgált, s mint hadapród őrmester szerelt le. 1848-ban uradalmi gazdatiszt volt Vas megyében. 1848. november 11-én előbb a megyében alakuló 44. honvédzászlóalj főhadnagya lett, majd 1849. január végén átkerült a 10. Vilmos-huszárezred tartalék századához. Ugyanitt február közepén alszázadossá lépett elő. 1849 tavaszán bevonult ezredéhez, s annak kötelékében - Rmety György tábornok hadosztályában - harcolt a szabadságharc végéig. 1855. március 30-án Vasszentmihályon halt meg. Károly szintén a katonáskodást választva, 1835-től a 8. huszárezredben szolgált. 1848. június 1-jén lett hadnagy - még ezredénél - Galíciában. Innen 1848. november közepén századának 110 katonájával hazaszökve csatlakozott a honvédsereghez. E tettéért december elején főhadnaggyá, néhány nap múlva pedig alszázadossá léptette elő a Magyar Hadügyminisztérium. Az ezred újjáalakulását követően pedig az 1. őrnagyi osztállyal a bácskai — IV. — hadtestbe osztották be. Itt küzdött a szabadságharc végéig, illetve megsebesüléséig - az 1849. július 14-i hegyesi ütközetben bal kaiját puskagolyó fúrta át. A szabadságharc után a bujkálást választotta - hiszen, mint hazaszökött huszártisztre a legsúlyosabb büntetés várt volna rá —, s csak az idők enyhültével, 1854-ben jelentkezett a császári hatóságoknál. Két év vizsgálati fogság után 10 évre ítélték, de az ítélettel egyidejűleg kegyelmet kapott. Később uradalmi gazdatisztként a Sáros megyei Kislipni- ken helyezkedett el, s itt élt — a vele kapcsolatos legutolsó ismert adat szerint - 1867/68 táján is. Ismerősen kell csengenie Vas megyei fül számára a következő huszárszázados nevének: Hollán Hugóról van szó. Hollán Hugó Hollán Ernő (1824-1900) 1848/49-es honvéd- ezredes, a kiegyezés után altábornagy és államtitkár, mérnök, akadémiai lev. tagnak a bátyja volt. Polgári születésű orvos gyermekeként 1819. március 14-én Szombathelyen született. Tanulmányai befejeztével, 1838-ban a 12. huszárezred katonája lett, ahol utolsó előléptetése - 1949. augusztus 1. - szerint főhadnagyként szolgált. A jászkunsági Nádor-huszárok, mint említettük, szökve jöttek a honvéd zászló alá, 1848. október 21. és november 1. között. A Csehországból hazatérő két századukkal jött Hollán Hugó is. 962
