Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Bona Gábor: A '48-as honvédsereg Vas megyei származású huszártisztjei
volt a szabadságharc kitörésekor, míg többen az említett jurátus-ifjúság csoportjába sorolhatók. Alább következő rövid életrajzuk bemutatása több szempontból sem érdektelen. Sorsuk, tevékenységük, kételyeik megismerése tán közelebb hozza és érthetőbbé teszi a közel 150 évvel ezelőtti nagy kor eseményeit és lényegét. Ugyanakkor egyben emléket is állít olyan hazafiaknak, akiknek tevékenységére méltán lehet büszke Vas megye késői népe. A honvédsereg huszárezredeiben a szabadságharc folyamán mintegy 1200 tiszt szolgált. Ebből 32 főről sikerült megállapítani, hogy a korabeli Vas megye területéről származott. Tán nem érdektelen megemlíteni, hogy a 18 huszárezredből 4-nek a parancsnoka volt Vas megyei. Három ezredes: Bersek József, Berzsenyi Lénárd, Hertelendy Miklós és egy alezredes: Szabó Vince. Bersek József Kőszegen született 1808. december 20-án, kisnemesi családból. Tanulmányait szülővárosában és Szombathelyen végezte. 1826-ban önkéntes lett a császári-királyi 8. huszárezredben. Ugyanitt 1831-ben hadnaggyá, 1838-ban főhadnaggyá, 1845- ben pedig alszázadossá lépett elő. 1848-ban Galíciában állomásozott. Itt érte őt a forradalom kitörésének, majd annak a híre, hogy az első felelős magyar kormány, Batthyány Lajos gróf miniszterelnök kérésére a bécsi hadügyminisztérium a többi külföldön lévő magyar ezredhez hasonlóan őket is haza fogja rendelni. Ez azonban egyelőre csak Bersek személyére szólóan valósult meg. 1848. szeptember közepén századkapitánnyá léptették elő, egyben parancsot kapott, hogy utazzon ezrede Pozsony megyében állomásozó tartalék századához. A háborús helyzetre való tekintettel ugyanis elrendelték az ezred háborús létszámra emelését, amit Bérseknek kellett foganatosítania. Az újdonsült főszázados Galíciából történő elutazása előtt - mint azt későbbi hadbírósági peranyagából megtudhatjuk - hallatlan dologra ragadtatta magát. Összehívta volt századának katonáit, s feleskette őket az 1848 áprilisában kiadott új alkotmányra. A dolog azért számított szentségtörésnek, miután ezt az esküt, amely Magyarországimént nyert teljes belső függetlenségének a megvédésére vállalt kötelezettséget, csupán a császári hadsereg Magyarországon állomásozó részének kellett letennie. Október 6-án, a bécsi forradalom kitörése napján vette át Bersek a tartalék század parancsnokságát, s már másnap megindult, hogy csatlakozzon alakulatával a Jellasicsot üldöző magyar erőkhöz. A bátor roham-vezénylő helyett egyelőre azonban a jó szervező Bersekre lett szükség. Mint már korábban említettük, 1848. október-november folyamán a 8. Coburg-huszárezred századai, nagyobbrészt szlovák nemzetiségű katonái sorra hazatértek. Az ezred újjászervezésére november 23-án immár honvéd huszár őrnagyi rangban Bersek kapott megbízást. Erre Soroksárott, majd decembertől Kecskeméten, illetve Nagyszalontán került sor. Az első harcképes osztály (2 század) élén 1849. február közepén vonult be a hadszíntérre, Klapka tábornok felső-tiszai hadtestéhez. Ugyanekkor alezredes lett. Huszárai élén, akikhez ezredének hamarosan újabb két százada csatlakozott, ott harcolt Tápióbicskénél, Isaszegnél és Nagysallónál, küzdött az április 26-i komáromi ütközetben, részt vett Budavár ostromában, s a júniusi Vág menti összecsapásokban. Bátorságát május 14-én ezredesi előléptetéssel jutalmazták. 1849 júliusában megbetegedett, de alakulatánál maradt egészen a világosi fegyver- letételig. Ez a bizonyos betegség mentette meg a súlyosabb büntetéstől. Az aradi császári hadbíróság elé kerülve ugyanis sikerült elhitetnie bíráival, hogy megbetegedése szoros összefüggésben volt a függetlenségi nyilatkozattal, amellyel ő természetesen nem értett egyet... Végül is ennek köszönhetően azonos rangú társaihoz képest enyhe büntetést, „mind956
