Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei
A cs. k. hadsereg szabadságharcot támogató alakulatai 1. (CSÁSZÁR) HUSZÁREZRED Kiegészítő kerülete az észak-dunántúli vármegyék (Győr, Moson, Komárom, Fejér, Veszprém, Tolna), így legénysége szinte teljes egészében magyar volt. 1848 tavaszán Eszék környékén állomásozott, s júliusban vezényelték Bácskába a szerb felkelők ellen, ahol az ezred vitézül küzdött. Parancsnoka, gróf Joseph Castiglione azonban 1848 szeptemberében megszökött, aminek következtében tisztjei közül sokan hagyták el az ezredet. November végén 2 századát (Clam és Wepler) Perczelhez 3 századát (Almássy őrgy.) Görgeihez vezényelték, akik így a cs. k. hadsereggel kerültek szembe. Ezt követően a tisztek tömegesen hagyták el ezredüket, az új ezredparancsnok, Lázár Zsigmond ezredes nyugalmaztatta magát, s utóda, Bárczay János ezredes is elhagyta december végén alakulatát. A Délvidéken maradt 3 század (Milutinovich alez.) december végén kapta meg az utasítást az ezred zöméhez való csatlakozásra, de parancsnokuk nem követte őket, s január közepéig tartalékban voltak, majd Klapka hadtestéhez kerültek Tokajba. Az ezred zöme januárban Perczel Középponti Mozgó Seregéhez került, ahol Kazinczy Lajos alez. volt az ezredparancsnok, de tisztjeivel támadt nézeteltérése nyomán lemondott a különben is csak „másodállásban” vitt tisztségéről (dandár-, majd hadosztályparancsnokként tevékenykedett sikeresen). 1849 februáijában a Kazinczy-hadosztállyal kerültek Klapka hadtestéhez, s a szabadságharc végéig itt, illetve az ebből szervezett I. hadtestben küzdött az egész ezred, váltakozó sikerrel. Szinte teljes egészében új tisztikart kellett az ezrednél szervezni, mert még a szabadságharcban részt vett eredeti tisztjei többsége is eltávozott az alakulattól, magasabb parancsnoki beosztásba emelkedve. Leghíresebb tisztje, Sebő Alajos, a híres tápióbicskei csata hőse is hosszú ideig a Hunyadi-huszárok osztályparancsnoka volt. (Jókai: A kőszívű ember fiainak királyerdei lovas párbaját erről az esetről mintázta.) Ezek után többé-kevésbé érthető, hogy az ezredet tekintették az egyik legmegbízhatatlanabb „régi” huszárezrednek, bár egyes századai jól megállták a helyüket, s az ezredparancsnok, Mesterházy István ezredes kiváló lovastisztnek számított. A Császár-huszárok Világosnál tették le a fegyvert, ekkor Sebő Alajos alezredes vezényelte őket. 2. (HANNOVER) HUSZÁREZRED A szabadságharc egyik legjobb huszárezrede volt. Kiegészítő kerülete Erdély volt, legénységének többsége az erdélyi magyar területekről származott, akiket kevés román és szász egészített ki. Elsőként kapcsolódtak be a délvidéki háborúba, mert állomáshelyük a Temesközben volt. Helytállásukban igen nagy szerepe volt az ezredparancsnoknak, Kiss Ernőnek, a cs. k. hadsereg egyetlen ezredparancsnokának, aki végig szolgálta a szabadságharcot. Ennek köszönhetően ennek az ezrednek a tisztikara vett részt a legnagyobb arányban a szabadságharcban, s 59%-uk végig is szolgálta azt. 1848 októberétől a tábornokká előlépett Kiss helyett gróf Vécsey Károly vette át a vezényletet, aki szintén tábornok lett, hasonlóan utóda Pikéty Ágoston, aki 1849 nyarán emelkedett a fel-dunai hadsereg lovassági parancsnokává. Tisztjeiből még egy negyedik tábornok is kikerült, gr. Esterházy Sándor, aki azonban 1849 januárjában elhagyta a honvédsereget. Ez volt az egyetlen ezred, amit végig egyben tartottak, s tulajdonképpen ugyanabban a hadtestben szolgálták végig a szabadságharcot, mert annak csak elnevezése, s összetétele változott, de állandó s egyik legmegbízhatóbb egysége a Hannover-huszárok voltak. 1849. január 913
