Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei

ezred 2 osztályát. A továbbiakban a huszárok békés hazatérése lehetetlenné vált, és sor került a legendássá vált és sokszor hőskölteménybe illő huszárszökésekre, amelynek eredményeképpen hazajutott a 8. (Coburg) huszárezred, a 10. (Vilmos) huszárezred másik fele, és egy osztálynyi huszár a 12. (Nádor) huszárezredből. Az 5. (Radetzky) és a 7. (Reuss) huszárezred Itáliában tartózkodott, s hadműveletekben vett részt, így hazatérésére nem volt semmi esély.

Ezen alakulatok voltak a szabadságharc lovasságának gerince, s 1849 tavaszáig a szabadságharc talán legmegbízhatóbb támaszai. Indokolt tehát felépítésükkel, szervezetükkel, fegyverzetükkel, felszerelésükkel kissé részletesebben is megismerkedni.

A huszárezredek - hasonlóan a cs. k. hadsereg egyéb alakulataihoz — hadrendi számmal és névvel voltak ellátva. A számozás csapatnemenként külön-külön történt, 1-től növekvő sorban. A név az ezredtulajdonost jelölte. Az ezredtulajdonosság rendkívüli megtiszteltetésnek számított, bár ekkor már jórészt csak tiszteletbeli funkciót jelentett, némi előjoggal (pl. a századosi rendfokozat alatti tiszti kinevezések). Magas rangú, kiváló szolgálatot nyújtó tábornokok kaptak kitüntetésként ezredtulajdonosi címet, no és természetesen a Habsburg -főhercegek, hiszen a hadsereg az akkori felfogás szerint nem annyira az államot, hanem az uralkodót és családját szolgálta. Szokás volt még a szövetséges uralkodóházak tagjait is megtisztelni e címmel (a korabeli diplomácia kedvelt fogása volt ez), ilyenkor az ezredtulajdonosi jogokat a másodtulajdonos gyakorolta. Különösen a huszárezredek tulajdonosai voltak gyakorta a Habsburg-ház barátainak számító külföldi uralkodók. A huszárezredek tulajdonosai:

1. huszárezred — a mindenkori császár (akkor V. Ferdinánd)

2. huszárezred — Hannover királya, Ernő Ágost

3. huszárezred — Estei Ferdinánd (Habsburg) főherceg, tábornagy

4. huszárezred — Sándor nagyherceg, az orosz trón örököse

5. huszárezred — gróf Joseph Radetzky tábornagy

6. huszárezred — Württemberg királya, I. Vilmos

7. huszárezred - Reuss-Köstritz hercege, LXTV. Henrik (cs. k. altábornagy)

8. huszárezred - Szász-Koburg-Gotha hercege, Ferdinánd (cs. k. lovassági tábornok)

9. huszárezred - I. Miklós orosz cár

10. huszárezred — IV. Frigyes Vilmos porosz király

12. huszárezred - a mindenkori nádor (akkor István főherceg, cs. k. altábornagy)

All. huszárezrednek nem volt tulajdonosa, a székely határőrvidék adta a legénység többségét (2 százada román határőr), innen a neve.

A huszárezredek 8 századból álltak, amelyeket kettesével osztályokban fogtak össze. Az osztályok élén őrnagyok, illetve alezredes állt, az ezred parancsnoka ezredes volt. A századok 4 szakaszból álltak, amelyek kettesével szárnyat alkottak. A század parancsnoka az első kapitány (föszázados), helyettese a másodkapitány (alszázados) volt, s egyúttal a szárnyakat is vezényelték. A század tisztikarához tartozott még 2 főhadnagy és 2 alhadnagy, akik a szakaszok parancsnokai voltak. A szakasz 3 káplárságra (tized) tagolódott, élükön tizedesek (káplárok) álltak. Náluk magasabb rangot viseltek az őrmesterek, akik századonként ketten voltak. A századok szabályszerű létszáma 218 fő volt, 171 lóval, így a 48 főből álló ezredtörzzsel az ezred 1792 emberből állt. Valójában ennél kevesebb volt a létszám, különösen a harcok egyre hevesebbé válásával. 1849 tavaszán a századok létszáma 110-120 fő körül alakult, s nyárra a legtöbb esetben 100 fo alá csökkent. Az ezrednek volt még egy tartalék százada is, amely az ezred kiegészítési körzetében állomásozott. A szabadságharcban a legtöbb ezrednél osztállyá növelték a tartalék századokat, s ezekben folyt az újoncok alapvető kiképzése, ahonnan aztán a századok veszteségeit pótolták. A huszárezredek tisztikara - bár a katonáskodó nemesség előszeretettel lépett be oda - a legénységhez képest kevésbé volt magyar, a legtöbb ezrednél nem haladta meg

908