Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei

minek tetejébe most még őrmester úr Galambos is felül reá. Ö nyargal elől, utána a többi.

Mennek, mennek a sáros úton, aztán felkaptatnak egy zöld domboldalra, de ott már szorosan egymás közelében nyargalnak, egy csomóban. Ahogy így megy föl a kék-piros csomó a dombra, már nem egyes emberek ezek többé, hanem egy kis barczi egység: «huszárjárőr» a nevük; így együtt ennek a nagy hadseregnek egyetlen ökölcsapásává, kardvágásává vagy szempillantásává olvadnak, így már egyek és oszthatatlanok és ebben a vitéz egységben már megint együtt van minden, a mit az imént szétbonczoltunk: a Galambos hőstette és Sorrento-kávéháza, Pap Albert tehenei, Győrfi báránykái, az operai állóhely és a nagylétai «öt család», a Newyork-kávéház, a kozákvér az arczon, a megmentett kapitány, a Technológiai Iparmúzeum és a sarkantyú, a minél fogva kihúzzák az őrmestert a bokorból, — a nagybajomi juhász és a pesti kis magánhivatalnok élete itt egyetlenegy ösvényen megy már tizenharmadik hónapja, dicsőségére a drága magyar földnek, a mely ilyen férfiaktól virágos és talán annak a gonosz ifjú Budapestnek is, a mely íme, milyen szépen tanul az édesanyjától.