Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Takács Gyula: Időt és verseket, A láng viszi, Mintha versenyezne, Zöld szobor, És mindig válaszol (versek)
A láng viszi Alatt körben lángolnak a fák és Csu Fu egyre följebb szorul. Elhagyva áll alatta már a ház. Ő építette s kérdezi: - Kinek? - A láng viszi s a forró szikla.- S a hegyen túl hová tovább? - Hátra se néz, úgy kérdezi... Néma a hegy... Hajtja a láng... Mintha versenyezne Zörög a kőris, mint a bádog. Forr a madáritató vize. Azt mondják az öreg barátok, ilyenre nem emlékszik senkise. Vele együtt csak Csu teája lángol, mintha a nappal versenyezne és könyvéből hozzá a ráadás egy-egy régi költő verse... Zöld szobor Pirosán lüktet lila semmiben a végtelen s akár egy nyugtalan szobor a szilvafa feléje integet. Lehet, e zöld szobor érti csak, de hallgat s szavak helyett gyümölcsöt ad. 2
/
