Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Fűzfa Balázs: Közelében a télnek - A kommunikáció és az erotika szerepe Arany János néhány balladájában (tanulmány)
amely megkülönböztetni és kizárni képes, amely létével fertőz, mert effajta konszenzusokon nyugszik. S ebből a szempontból mindegy, hogy egy szűzlány vagy egy ország megbecstelenítéséről van szó. Valószínűleg innen érthető igazán a sokszor titokzatosnak tartott, mert a ballada szerves szövetéhez látszólag közvetettebben kapcsolódó utolsó szakasz, Arany általánosítása: „Rossz időket élünk, Rossz csillagok járnak: Isten óvja nagy csapástól Mi magyar hazánkat! —” Ez az a rejtjelezés, amely nekünk, az olvasóknak szól; a kommunikációs rendszer finomszövete hordozza tehát túlnyomórészt a balladának - mint műfajnak is - a sajátszerűségét. Ennek egyik példája lehet a Zách Klára, s annak első felében az erotikus feszültség fokozása, amely egyre inkább veszít erotikus jellegéből, s egyre inkább egyoldalúvá, harmóniavesztővé, szabadsághiányos létet magába záróvá válik. Másképpen szólva: ahogyan közeledik Kázmér óhajának beteljesülése, úgy fosztatik meg a férfi a valóságos szerelem, a valóságos megtalálás lehetőségétől és varázsától is (persze ez eredetileg sem állt szándékában). így az erotikus feszültség még kiteljesedése előtt tragikus feszültséggé változik, s az abszolút kommunikatív jellegű emberi aktus, két ember találkozása didergetően minden kommunikációt lehetetlenné tevővé válik — Klárának esélye sincs a megszólalásra, a beszédre, a szóra, még egy szemvillanásra sem. A kommunikáció tehát, amely eredendően kétpólusú gesztus, itt látszólag hárompólusú, majd egy sikeres jelrendszer-egyeztetés következtében létveszejtően válik mégiscsak kétpólusúvá, de ez Klára becsületébe, majd emberéletekbe kerül. * A kommunikációs egyeztetés sikeres a Vörös Rébékben Sinkó Tera és Rebi néni között: „Hadd jöjjön hát a kasznár.” Az erotikus feszültség itt még rövidebb idejű, szinte csak felvillan az ötödik szakaszban, s a kommunikációhiány tragikuma is más jellegű: Tera könnyelműsége Pörge Dani tragikus vétségévé formálódik át, az ő végzetének lesz okozója. Sinkó Tera nem fogja föl, mit tesz, még kevésbé látja és érti tettének következményeit; képtelen a felismerésre, képtelen az áldozatra, a bűnhődésre, világa önmagában ér véget: az ő „végzete” kommunikációra való képtelenségében rejlik. S nincs is ennek ellenkezőjére igénye. Férje halálakor mindössze ennyit tud mondani: „... mégis kár! / Hess, madár! —” Vagyis e balladában is — mint a Zách Klárában - egymást erősíti az erotikus „kiindulópont” öncélúsága és a kommunikáció nemléte, megszűnése. Pörge Daninak sincs esélye a közös jelformálásra, ő is megfosztatott minden emberi lehetőségtől, végül pedig - ennek következményeképpen - csak a legbrutálisabb jelteremtési, önmeghatározási eszköz marad meg számára: az erőszak. Az ő eltévedése mögött is a világból való kizáratás - mint mások által határozottan jelekbe és tettekbe kódolt gesztus - tragikus élménye húzódik meg, marad „választható” sorslehetősége: ebbe kell belehalnia. * A Tengeri-hántás és a Tetemre hívás egyaránt a sikertelen kommunikációs egyeztetést példázza — mindkettő erotikus vonásokkal. A Tengeri-hántásban nem közvetlenül, csak utalásszerűén (6-7. szakasz) lehetünk tanúi a kommunikációs jelrendszer felépítésé840
