Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Vathy Zsuzsa: Egy percig az európai festészet élvonalában - A. Tóth Sándor emlékkiállítása
VATHY ZSUZSA Egy percig az európai festészet élvonalában Tizenhat képe a Nemzeti Galéria tulajdonában, négy a Pécsi Modern Művészek Múzeumában, további bárom Győrben, Szombathelyen található. Haláláig tiszteletbeli tagja volt az UNIMA-nak, a Bábművészek Nemzetközi Szövetségének, és 1931-ben már részt vett Párizsban, a modern magyar művészek tárlatán. Tóth Sándor, aki párizsi, müncheni tanulmányútja és kiállításai idején kezdi el viselni az A. Tóth nevet, kilencven évvel ezelőtt született, Rimaszombaton. Az iskolát, ahova négy testvérével együtt járt, apja, Tóth Béla városi építész tervezte, bejáratát anyja, Schulek Vilma stukkó ornamentikája díszítette. 1922-ben útlevél nélkül átszökött Budapestre, és beiratkozott a Képző- művészeti Főiskolára, ahol Glatz Oszkár, majd Rudnay növendéke volt. Amikor megszerezte a tanári diplomát, nevelőtanárnak ment gróf Teleki Sándor gimnazista fiához, egy év után pedig nevelői keresetéből angliai tanulmányútra indult. Angliában csaknem egy évig portréfestészetből élt, majd unokatestvére, Sulyok Helén, és férje Blattner Géza bábművész meghívására átköltözött Párizsba. Lámpaernyő-készítéssel keresték a kenyerüket, közben, kísérleti színházukban, a Theatre Arc-en Ciel-ben maguk írta, maguk rendezte, és maguk készítette bábukkal darabokat adtak elő, - ezzel, mintegy mellékesen, bekerültek a francia bábjátszás újabb történetébe; színházuk a 2. Nemzetközi Bábjáték Kongresszuson, 1930-ban, Liege-ben első díjat kapott, Tóth Sándort pedig az UNIMA „technikai tanácsosává” választották. 1937-ben, amikor egy nyárra visszatért Párizsba, Blattner Gézával együtt megrendezte „Az ember tragédiáját”, a bábjáték figurái azonban a mai napig nem kerültek elő, feltehetően Párizsban, a Blattner-hagyatékban vannak. A lámpaernyő-készítés, a bábszínházi munka mellett - A. Tóth Sándor Párizs egyik külső kerületében lakott - sok vázlatot készített és sokat festett. Legjobb képei, melyek erősen etlávolodtak a realista-naturalista festészet hagyományaitól, ekkor készültek. Segítette ebben a progresszív törekvések árama, és inspirálták a nagyszerű társak. „Egyalakos kompozícióim — írta naplójában - az expresszionizmus és a kubizmus jegyében, erősen összefogott formákkal, kevés színnel, legegyénibb korszakom.” 1930-ban kiállított a Salon d’Autome-on, egy évvel később harminchat 821
